Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvíz előrejelzése
Hazai belvíz-előrejelzési módszerek és tapasztalatok Bevezetés A belvizek okozta károk megelőzése, illetve enyhítése érdekében az idők során belvízvédelmi rendszereket alakítottak ki a síkvidéki területeken, amelyek csatornahálózatból, vízkormányzó műtárgyakból, torkolati- és közbenső szivattyútelepekből, valamint belvíztározókból állnak. Ezen rendszerek hatékony működésének egyik alapföltétele a védekezésre kellő időben való felkészülés, az ezzel kapcsolatos technikai-szervezési és koordinációs feladatok ellátása, amihez hasznos segítséget nyújtanak a belvízi előrejelzések. Korábbi belvíz-előrejelzési módszerek A belvizek hidrológiai kérdéseivel Magyarországon régóta és többen behatóan foglalkoztak. Ezek a kutatási eredmények hozzájárultak a belvízjelenség föltárásához, a belvizet előidéző hidrológiai és meteorológiai tényezők tisztázásához, az előrejelzési módszerek megalapozásához (Salamin 1955, 1956, Kienitz 1967, 1974, Orlóczi-Schlegel 1967, Oroszlány 1981). Kifejezetten belvíz-előrejelzéssel foglalkozó publikáció azonban nem sok van, közülük - a teljesség igénye nélkül - az alábbiakat említjük meg. Szesztay (1956) a Hármas-Körös menti 245 km2 kiterjedésű Peresi belvízöblözet 1940-1953 között mért adatait fölhasználva a belvíz megjelenésének előrejelzésére dolgozott ki módszert, mégpedig a talajnedvesség mutatószámára alapozva, amit a megelőző 60 napos, tíznaponként csökkenő súllyal figyelembevett vízterhelésből (csapadék+hólé) számított ki. Fehér (1976) előrejelző eljárása a Kienitz által kidolgozott EXPRE és DRAINAGE modellek felhasználásával a lehullott csapadékból - a párolgási és a beszivárgási „veszteség” meghatározását követően - először a belvíztömeget számítja, majd abból a belvízhullám paramétereit és az elöntött területet. A módszert operatív előrejelzésre a Közép-Tisza vidékén elhelyezkedő kb. 100 km2 kiterjedésű Mirhó-Gyolcsi kísérleti belvízöblözetben és a hasonló nagyságú Dobai belvízöblözetben 1970-ben próbálták ki. Csekő (1979) a Duna-Tisza közén fekvő 295 km2 kiterjedésű Fehértó-Majsai öblözetre vonatkozóan az 1963-1977. évi csapadék-, lefo- lyási és talajvíz adatok felhasználásával dolgozott ki olyan összefüggéseket (regressziós egyenleteket), melyek alkalmasak a várható napi-, illetve havi lefolyási maximum előrejelzésére. Az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság 8200 km2-es belvízgyűjtő területére vonatkozó 1956-1982. évi hidrometeorológiai és belvízi adatok reg193
