Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvíz előrejelzése
A belvíz előrejelzése Tanácskozás a belvizek előrejelzéséről Napjaink egyik legidőszerűbb vízgazdálkodási kérdése a belvízkérdés. A belvízi gondok csökkentésére tett erőfeszítések (a vízrendezés fejlesztése, meliorációs beavatkozások stb.) ellenére továbbra is számítani kell ki- sebb-nagyobb belvizek keletkezésére, és adott esetben védekezni kell a belvizek kártételei ellen. A védekezés sikerét nagyban segíthetik a belvízi előrejelzések, mert lehetőséget adnak az időben való felkészülésre. A belvizek hidrológiai kérdéseivel régóta és sokan foglalkoznak, de viszonylag kevesen a kifejezetten előrejelzési feladatokkal. Talán ezért is vonzott az ország számos helyéről (Győrtől-Gyuláig) annyi érdeklődőt az a tudományos tanácskozás, melyet 1983. február 8-án tartottak Szegeden, a Magyar Hidrológiai Társaság helyi szervezetének kezdeményezésére. Vízügyi igazgatósági, kutató intézeti és főhatósági szakemberek számoltak be a belvíz előrejelzési módszereiről, kicserélték tapasztalataikat, és megfogalmazták a további teendőket. A tanácskozás bevezető előadásában Kardos Imre, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnöke, többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a belvíz előrejelzése nemcsak a vízügyi szolgálat számára fontos, de a mezőgazdaság szempontjából is nagyon lényeges, mert végül is a belvíz- védekezés fő célja a mezőgazdaságot sújtó belvízkárok megelőzése, illetve csökkentése, ez pedig a mai gazdasági helyzetben, amikor a mezőgazdasági termelés erőteljes növelése szükséges, nem elhanyagolható tényező. Az előadó - a belvízi előrejelzés múltját áttekintve - emlékeztetett arra, hogy az 1965. október 15-i szegedi belvízvédelmi értekezletnek, bár címében nem szerepelt, a várható belvízhelyzetről való tájékoztatás volt elsődleges célja, amivel az érdekeltek műszaki-szervezeti felkészülését kívánta előmozdítani. A kellő időben való felkészülés hasznosnak bizonyult, mert 1966 tavaszán rendkívüli belvíz keletkezett, s megfeszített védekezésre volt szükség. Az 1965. évi szegedi értekezlet a belvizet előidéző okok feltárása és értékelése révén bizonyos lendületet adott a belvíz-előrejelzési kutatásoknak is, ennek ellenére csak napjainkban jutottunk oda, hogy kidolgozott előrejelzési módszerekről tanácskozhatunk. Csipái Imre (Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság) „A belvizek előrejelzése a talajok vízháztartás-vizsgálata alapján” című előadásában kifejtette, hogy a belvíz-előrejelzésre felhasználható egyik legfontosabb paraméter a talaj mindenkori víztározó képessége, mivel belvízképződés csak a szabad tározótér feltöltődése után várható. Az előadó a talaj víztározó képességét a vízkapacitásnak megfelelő nedvességi állapothoz viszonyított nedvességhiány és a vízkapacitás feletti, a teljes telítettség eléréséhez szükséges víz- mennyiség összegeként értelmezte. Előbbit számítással, utóbbit talajvízál186
