Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Belvíz a települések belterületén
Belterületi belvizek („földárja”) következtében (Pálfai 1983). Az 1979. februári közepes talajvízállás e térségben több mint másfél méterrel volt magasabb a sokévi februári átlagnál. Ez a vízbő helyzet 1980-ban és 1981-ben is fönnállott, s csak ezt követően kezdett a helyzet normalizálódni, majd az ellenkező végletbe, vagyis a vízhiányos állapotba átcsapni. A talajvíz-emelkedés és az ezzel együtt megjelenő belvizek kiváltó oka alapvetően a hidrometeorológiai viszonyok megváltozásában, a nagyobb csapadékmennyiségben és a kisebb párolgásban keresendő. A nedvesebbre fordult időjárás alföldi viszonyok között évről-évre fokozatos felhalmozódást idéz elő a talajvízkészletben. A települések alatti talajvízemelkedéshez azonban hozzájárulnak különféle emberi tevékenységek is, mindenekelőtt a helyben elszikkasztott szennyvíz egyre növekvő mennyisége. Az erre visszavezethető talajvízemelkedést a Vízgazdálkodási Intézetben az 1980-as évek elején készült tanulmány (Morvay 1982) 0,8-1,0 méterre becsüli. Egy nyíregyházi vizsgálat (Búlint-Halász 1983) 0,4-0,8 m emelkedést mutatott ki. Perger (1983) szerint a több tiszántúli településen, elsősorban Hajdúböszörményben és Hajdúhadházán, az 1960-as évek közepétől meginduló nagyfokú (több méteres) talajvízemelkedést nagy valószínűséggel a helyben elszikkasztott szennyvízmennyiség növekedése okozta. Főként erre vezethető vissza a Makó város alatti talajvízemelkedés is, melynek értéke - a külterülethez viszonyítva - tíz év alatt kb. 0,8 méterre tehető (Papp 1984). Orosháza belterületének délkeleti részén a talajvíz nedves évjáratokban természetes állapotában is nagyon megközelítette a felszínt, de mióta szennyvízszikkasztással is terhelik a talajt, a magas vízszint száraz évjáratokban sem csökkent, pl. 1988. májusában több utcában csupán 50-70 cm mélyen volt (Pálfai 1995). Hasonló tapasztalatokat lehetett szerezni az ugyancsak Békés megyei Kondoroson (iCserkúti 1998), ahol 1970 óta - a külterülettel ellentétben - a száraz években sem csökkent lényegesen a talajvíz szintje, nedvesebb időszakokban pedig, mint pl. legutóbb 1996 őszétől kezdve, kritikus helyzet alakult ki. A talajvízemelkedést okozó egyéb emberi tevékenységek közül - budapesti és pestkörnyéki tapasztalatok (Paál 1985, Somlay 1985) nyomán - megemlíthető pl. a telken belüli korábbi vízkivételek megszűnése, az ivó- vízvezetékek hálózati vesztesége, a csatornahálózatból történő exfiltráció, a beépített és a burkolt felületek növekedése, a talajvízáramlás korlátozása különféle mélyépítményekkel, s természetesen ide kell sorolni a felszíni vízelvezetés hiányosságait is, amik különösen kiütköztek az 1999. és a 2000. évi nagy belvíznél. Folyóparti településeken sajátos probléma az árvíz alkalmával keletkező fakadóvíz, mely lényegében a felszínre törő talajvíz, s amely ellen az ár- vízvédelmi töltés menti zárt szivárgóval, de méginkább a belterületi vízrendezés eszközeivel lehet védekezni (VÍZPART 1999). A talajvíz fentiekben vázolt nagyfokú megemelkedése szinte lehetetlenné teszi az elvezetésére vonatkozó műszaki irányelvek betartását. Ezek szerint a talajvizet olyan mértékben kell elvezetni, hogy épületkárt vagy zöld173
