Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Belvíz a települések belterületén
Belvíz a települések belterületén kárt ne okozzon, vagyis a legnagyobb talajvízszint a település legmélyebb részein sem kerülhet 1,0 méternél közelebb a terep felszínéhez (Ondruss 1983), illetve a talajvíz a létesítményeket a mértékadó talajvízszintnél jobban megközelíteni ne tudja (Ml-10-455/6 1988). Wisnovszky (1983) a települések alatti talajvízemelkedéssel foglalkozó kutatási eredményeket összefoglalva azt a következtetést vonta le, hogy „a települési (belterületi) vízrendezés az ország jelentős méretű sík vidékén csak a záporviz és a káros talajvíz együttes elvezetésével felelhet meg a mai társadalmi követelményeknek.” Ez a megállapítás azóta is nyilván érvényes, de a talajvíz elvezetésére a „gazdaságos” megoldást máig sem sikerült megtalálni és alkalmazni, csupán elvi műszaki megoldások vannak (Fehér-Horváth-Ondruss 1986). Wisnovszky a szóban lévő összefoglalóban leszögezi, hogy „a károsan megemelkedett talajvizet csak kellő mélységben vezetett hálózat vezetheti el. Síkvidékeink településein a nyílt árokhálózat szinte biztosan alkalmatlan a cél teljesítésére”. A belterületi belvízproblémák enyhítésére, a talajvízszint szabályozására, a talajcsövezés hatékony megoldásnak tűnik, de megvalósítása igen drága, s szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik, ráadásul alföldi településeinknél általában csak szivattyús vízemeléssel lehetne működtetni. Fölvethető a biológiai drénezés gondolata (Pálfai 1989). Ennek az eljárásnak a hatékonyságát és alkalmazási lehetőségeit érdemes lenne alaposabban megvizsgálni. Természetesen változtatásokra van szükség a településrendezés, illetve a településfejlesztés terén is, - jobban kellene alkalmazkodni a domborzati és sekélyföldtani adottságokhoz, a talajvízviszonyokhoz. Ez nem új gondolat, csak elfelejtett irányelv, melynek betartására az 1961-ban kiadott mérnöki kézikönyvben (Borsos 1961) is számos utalást találunk. Például a következőket. „A belvizek rendezési terveit mezőgazdasági jellegű területeken főként gazdasági szempontok alapján készítik. Települések területén azonban a belvízi vízfolyások.....rendezésénél más tényezőket is figyelembe kell venni. Már a városrendezési terveket úgy kell készíteni, hogy a belvízjárta területek beépítésre ne kerüljenek.... Ha a városrendezés érdekei ütköznek a víz- építéstani alapelvekkel, a városrendezőknek kell engedniük.” Továbbá: „A zöldterületi terveket is összhangba kell hozni a belvízi vízrendszerrel, mert éppen a belvizes területek alkalmasak zöldterület létesítésére. A növényzet itt kedvezőbben fejlődik, kevesebb öntözővízre van szükség. Építés céljára viszont ezek a területek gazdaságosan nem vehetők igénybe.” A talajvízmélységi vonalakat ábrázoló térképek „felhívják a tervező figyelmét arra, hogy a településnek melyik területén található a talajvíz a felszínhez közel. A helykijelölésnél és a beépitési tervek készítésénél ezeket a területeket óvatosan kell kezelni”. Ezek a talajvíztérképek „a terület-felhasználási terv készítői számára feltűnő módon kiemelik azokat a területeket, ahová építési tilalmat kell elrendelni, illetve amelyeket lehetőleg beépítetlenül, zöldterületként kell meghagyni.” 174
