Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése
Síkvidéki területeink hidrológiai vizsgálata Az elöntés és a lefolyás kapcsolata A belvízi lefolyás az elöntésből alakul ki, ezért nagyobb elöntési csúcshoz nagyobb lefolyási csúcs tartozik. Ezt a tapasztalati tényt vizsgálataink is alátámasztják. A 8. ábrán bemutatom néhány tájegység összetartozó fajlagos elöntési-lefolyási értékeinek a kapcsolati görbéit (a téli-tavaszi belvizek esetére), melyeket jelleggörbéknek is nevezhetünk, hiszen ezek eltérő meredeksége a tájegységek természeti adottságaiban és/vagy a vízrendezés színvonalában lévő különbségeket fejezi ki. A jelleggörbék felhasználhatók az adatok durva ellenőrzésére, az esetleges adathiányok pótlására és - az elöntési csúcsérték ismeretében - a lefolyási csúcs hozzávetőleges előrejelzésére (néhány napos időelőnnyel). A nyári belvizek adatainak hasonló feldolgozása azt mutatja, hogy ugyanakkora elöntési csúcshoz nyáron kisebb lefolyási csúcs tartozik, mint télen vagy koratavasszal, ami a vízgyűjtő ér- dességi viszonyaiban bekövetkező változással, a jóval dúsabb növénytakaróval magyarázható. 3,' 2 E E X í _l 1, 0 10 20 30 fn»« [ha/km J] 8. ábra. A téli-tavaszi fajlagos elöntési csúcs (f max) és a lefolyási csúcs (Lmax) kapcsolata néhány belvízi tájegységben A bevezetőben említett azon vizsgálataink, amelyekkel az egyidőben képződő összes (elöntésbe kerülő és lefolyt) belvízmennyiséget akartuk meghatározni, bár nem fejeződtek be, arra engednek következtetni, hogy a naponta képződő összes belviz legnagyobb értéke a téli-tavaszi időszakban kb. kétszerese, nyáron kb. háromszorosa a napi lefolyási csúcsnak. Ha a naponta elöntésbe kerülő vízmennyiséget is „lefolyatjuk” (több napra eloszt103
