Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése

A BELVIZEK HIDROLÓGIAI ELEMZÉSE ÉS JELLEMZÉSE

va), akkor egy fiktív belvízhullámot kapunk, melyet a tényleges belvízhullámnál rövidebb időtartam, de nagyobb csúcsérték jellemez (9. ábra).

Lés Ú [mm/dj

9. ábra. A belvízi elöntés (F), a tényleges lefolyás (L) és a fiktív lefolyás (L1) napi változása az Alsó-Tisza balparti tájegységben

A valóságban azonban a lefolyási csúcs ilyen arányú növekedésére még a legtökéletesebb felszíni vízrendezésnél sem kell számítani, mivel éppen a „komplex” vízrendezés következtében a talajba szivárgó hányad is növekszik.

Az évi lefolyási tényező vizsgálata

Az évi lefolyás és az évi csapadékösszeg hányadosaként értelmezett évi lefolyási tényezőnek a térbeli és időbeli változását, s e változásnak néhány természeti tényezővel való kapcsolatát vizsgáltuk.

A lefolyási tényezőnek az Alföldre vonatkozó 1966-1980. évi átlaga 0,085. Az Alföld északi részén lévő belvízi tájegységekre általában 0,10- -0,15, a déliekre 0,05-0,10 közötti értékek jellemzők. Az Alföld közepén 0,05-nél kisebb értékek is előfordulnak. Az egyes tájegységek lefolyási tényezőjének ilyen területi eloszlása hasonlít a közepes léghőmérséklet területi eloszlásához, a köztük levő kapcsolat azonban laza (10. ábra). A jelen104