Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)

3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása

79

év párolgásával. ami kereken 100 ir.m-re vehető föl, és a talajban történő viztározóöással. A talaj téli hasznos tározótere - kissé leegyszerűsítve - a súlyszázalékban kifejezett hasznos víztartalomtól, a gyökérzóna mélységéből és a talaj térfogat- súlyából határozható meg. Részletes talaj felvétel hiányában a hasznos víztartalom Mados /1940/ nyomán minden talaj féle ségnél 10%-ra vehető föl, bár más vizsgálatok /Salamin. 1956,a/ ezt differenciáltabban adják meg,

A módszer újdonsága az ún, vizforqalmi talajkateqóriák, valamint az agronómiái és az időszorzó bevezetése.

A talajok víztároló tulajdonsága, de lényegében a gyökérzóna mélysége alapján az alábbi öt vizforgalml kategóriát különböztették meg:

I. kategória /kiegyensúlyozott vizforgalmú terület/, a gyökérzettel átszőtt termőréteg vastagsága 170 cm,

II. kategória /mérsékelt vizforgalmú terület/, a gyökérzóra mélysége 90 cm,

III. kategória /gyenge vizforgalmú terület/,a gyökérzóna mélysége 50 cm,

IV. kategória /átfolyásoe terület/ a számításba vett réteg- vastagság 30 cm,

V. kstegória /vizállásos, pangóvizes terület/ vízrendezése nem célszerű, lefolyó vizhozam nincs.

Az egyes vizforgalmi kategóriákat az 1:25 000 léptékű Kreybig- -féle talaj térképek alapján lehet körülhatárolni. Sajnos ezekhez elég nehéz hozzáférni. Bizonyos lapokból csak egyetlen példány áll rendelkezésre, amit a Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet térképtára őriz.

Figyelembe kell venni a talajvíz mélységét is, mely bizonyos esetekben csökkentheti a vízbefogadó-képességet. Ha a talajvíz átlagos szintje, illetve az e fölötti mintegy 0,5 m-es kapilláris zóna belenyúlik a fent jelölt talajrétegbe, akkor csak a kapilláris szint fölötti rétegvastagsággal lehet számolni.

Hasonlóan módosítja a szelvény befogadóképességét az öntözés,u- gyanis öntözött kcrülméryek között kisebb a gyökerezési mélység.