Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)

3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása

70 Az öntözésre berendezett 15%-nyi terület miatt módositó tényezőt kell alkalmazni. Ez a téli-tavaszi lefolyási tényezőnél: 0,15 . 1,2 + 0,85 . 1,0 = 1,03, a nyári lefolyási tényezőnél: 0,15 . 1,5 + 0.85 . 1,0 = 1,075.

Az területi szorzótényezője a 9, ábra szerint 0,88, tehát végülis az alkalmazandó lefolyási tényezők:

téli-tavaszi: 1,0 . 0,88 . 0,264 = 0,239

nyári: 1,075 . 0,88 . 0,109=0,103

A közvetlen csapadékbői származó 10%-os előfordulási valószi- nüségü fajlagos belvizhozam:

q = ll,57c^ —£-----* + 2 0

Behelyettesitve a téli-tavaszi időszakra vonatkozó értékeket:

q = 11,57 . 0,239 ■ 7.11± = 21,23 1/s.km2,

9,3

a nyári időszakra érvényes adatokkal pedig:

q = 11,57 . 0,103 54•7 = 19,65 1/s.km2

3,3

Tehát a téli-tavaszi időszak a mértékadó. A csapadékból származó teljes vizhozam :

Q = F . q = 1003,4 , 21,23 = 21,3 m3/s

Az évi előfordulási valószinüségre való átszámítás szorzótényezőjét 1,07-re véve, a végeredmény:

Q = 1,07 . 21,3 = 22,8 m3/s

3.3 VÍZHÁZTARTÁSI MÓDSZEREK 3,3,1 A vizháztartási egyenlet általános alakja

A mértékadó belvizhozam legkorábbi, becsléses szomitási eljárásai /3.1.1/ lényegében egy nagyon leegyszerüsitett vizháztartási elven alapszanak. Föltételezték, hogy a lehullott csapadéknak kb. 1/3-a lefolyik, a többi elpárolog és a talajba szivárog.