Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)

3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása

71

A belvíz keletkezésével kapcsolatos vizháztartási elveket tu- dcményos alapossággal először Salamin Pál fogalmazta meg "Tanulmány a hazai belvízrendezésről" című munkájában /Salamin, 194?/, Húsz tagból álló vizháztartási egyenletében a csapadék legkülönfélébb átalakulását fejezte ki. Rámutatott arra, hogy az egyenlet egyes tagjai közvetlen megfigyelési adatok hiányában nem határczhatók meg.Ezért elsősorban a belvizhozam valamilyen vízgazdálkodási, vagy mezőgazdasági ok következtében föllépő megváltozásának kimutstására,azaz összehasonlítási célokra használható. Ezen az úton nem állapítható meg a felszínen lefolyó vizmenryiség tényleges értéke.

A vizháztartási egyenlet számszerű megoldására Trümmer Árpád az 1951-ben irt, de csak évekkel később megjelent tanulmányában tesz kísérletet /Truirn.e r ,1954/. Az egyenlet egyszerűsített alakj a :

CS - P - Dv = Qn

ahcl CS a csapadék, P a párolgás, £v a talajban tározóaó disz- ponibilis viz, Sn aZ 61 folyás.A december-áprilisi időszakra és az Alföldre vonatkozó, a szerző által meghatározott sokévi átlagértékek alapján az elfolyás

191 - 60 - 80 = 51 mm.

mely szélsőséges években 30%-kal több,azaz 66 mm. Ebből a nagyon durva közelítéssel kapott eredményből a "mértékadó" vízhozam kiszámítása.illetve egy adott vizszállitóképességü rendszer ellenőrzése - a statikus szemléletet követve - a "levezetési idő" fogalmának bevezetésével lehetséges. Bár a vizháztartási folyamatok egyenlegeként kiadódó elfolyás a valóságban szinte megszakítás nélküli, s közel sem egyenletes, a gyakorlat egy fiktiv levezetési idővel számolt, melynek elfogadható értékét a tárgyalt módszer esetében 14 napnak tekintették.

A belvizrendezés és lecsapolás tervezési irányelvei /Magyar Szabványügyi Hivatal. 1953.b/ a vizháztartási egyenlet általános alakiát a következőképp adja meg;