Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása
- 59 3.2.3 Gyakorlati alkalmazásra ajánlott módszer A következőkben az összegyülekezési elméleten alapuló módszereknek azt a változatát ismertetjük, amelyet a kiadás előtt álló műszaki irányelvek /OVH, 1986/ számára dolgoztunk ki,s a- melyet gyakorlati alkalmazásra - minden hiányossága ellenére - leginkább alkalmasnak tartunk. Visszatérünk az összegyülekezési elmélet q = 11,57 o< —!j=— alapössze függéséhez, igy és Jn megválasztásában szabadabban és differenciáltabban tudunk eljárni. A csapadék T időtartamának meghatározásakor a tűrési időt is figyelembe vesszük, de azt - egy közelitő föltevéssel élve - a- zonosnak tekintjük a felszinl /terepi/ összeqyülekezés idejévé 1. azaz így a csapadék időtartamának megállapításakor a tűrési időhöz csak a csatornában való levonulási időt kell hozzáadni: T - t + T2 A _t = 7-^ közelítés azért fogadható el, mert a felszíni ösz- szegyülekezés és a tározódás folyamata nem választható szét, s a tűrési idő - természetes körülmények között - voltaképpen az az idő, amig a viz összegyülekezik és tározódik a területen. Mesterséges beavatkozással ezen változtatni tudunk.de a folyamat évszakos jellege azért változatlanul marad. A téli-tavaszi időszakban az alacsony, s gyakran a 0°C körül váltakozó léghőmérséklet miatt az összegyülekezési folyamat lassúbb,mint nyáron, vagy ősszel. De éppen az alacsony hőmérséklet miatt a tűrési idő is hosszabb. Az irányelvek szerint a tűrési idő /t/ átlagos körülmények között a téli-koratavaszi időszakban 7 nap. nyáron 1 nap, ősszel 2 nap.
