Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása
58 XIV. táblázat folytatása Hidroszkópos- ság, hg n évenként átlagosan egyszer elért vagy meghaladott értékeket jellemző szorzó állandók /«on/* ha n = 2 5 10 25 50 100 4,6 76 92 109 138 161 193 4,7 77 93 111 141 164 196 4.8 79 95 113 143 167 200 4,9 80 96 115 145 170 204 5.0 81 98 117 148 173 208 5.1 83 100 120 150 177 212 5.2 84 102 122 153 181 216 5,3 85 105 125 156 185 220 5.4 87 108 128 160 189 225 5,5 89 111 132 164 194 230 5,6 91 114 135 168 199 235 5.7 93 117 139 172 204 240 5,8 95 120 142 175 209 245 5.9 97 123 146 180 214 250 6,0 100 127 150 185 219 255 Megjegyzés: A szokásos talaj fizikai elnevezésekhez a köve tkező hv értékeket ajánlatos felvenni: homok - 0,5, homokos vályog- 2,8, agyagos vályog- 4.3. agyag 5,5, termő szik • 5,8,ter> méketlen szik- 6,1, tőzeg, kotu - 6, ,1 és egyéb- 2.8. sí időt 6-7 napra javasolja fölvenni. A különböző talajokon előálló fajlagos vizhozam nagyságát T = 1-10 nap fölvételével kiszámítja, mégpedig 2, 5, 10 és 25 éves visszatérési időkre. Az m értéke minden esetben 0,62. Az öntözőfürtök és öntözőtelepek vizelvezetésére vonatkozó műszaki irányelvek /OVH. 1979/ a fajlagos vizszállitás meghatározására ugyancsak az itt tárgyalt módszereket mutatja be. Mivel a legtöbb növény a tenyészidő jó részében csak az egynapos elöntést tűri el károsodás nélkül, a tűrési időt egy /esetleg 1,5 - 2,0/ napnak kell tekinteni. Az öntözött területek fajlagos levezetendő vízhozamát az öntözetlen állapotra meghatározott értékből egy szorzótényezővel számíthatjuk: ahol F^ az öntözött terület, F a teljes vizgyüjtőterület.
