Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása
54 vizsgálták. Módszerüket Németh /1934/ ismertette.A Puppini-fé- le össze függés: ^ n q = 100 n -Z*3-/— vTT -1 ahol: q - a fajlagos vizhozam, 1/s.ha a és n - az éghajlati valószinüségi függvény állandói /a h = aTn függvényben a h m-ben, a T napokban értendő/- lefolyási tényező v - fajlagos férőhely, a tározódásra rendelkezésre álló összes térfogat /m2/ és a vizgyüjtőterü- let /m2/ nagyságának hányadosa A fenti összefüggést Bogá rdi /1949/ kitünően megszerkesztett képletnek minősiti, de fölhivja a figyelmet néhány ellentmondásra s arra, hogy bizonyos szélsőségek esetén az eredmények gyakorlatilag nem használhatók, az £ értékének pedig túlzottan nagy befolyása van a fajlagos vízhozamra. A hivatkozott tanulmány a Puppini-képle t alkalmazását 12 társulat területére bemutatja. A Puppini-eljárást Sziqyártó /1953/ is érdemleges vizsgálat a- lá vetette, s megállapította, hogy a mederben való tározódás a belvízcsatornák méretezésénél adódó veszélyes esetben a mértékadó vizhozam nagyságát nem csökkenti. Salamin /1966/ véleménye szerint a Puppini-eljárás alkalmazásának elsősorban ott van értelme, ahol igen nagy /100 - 200 2 1/s.km / fajlagos vízhozamra gazdaságos méretezni a csatornákat, pl. Olaszországban. Hazánkban, ahol általában 20 - 50 p 1/s.km között változik a fajlagos vizhozam, nem jelentős ez az élj á rás. A terepen való tározódás /a felszini tározódás/ lényegesebb hatású. Ez egyrészt a terep természetes mélyedései,többé-kevésbé vagy átmenetileg lefolyástalan területei, másrészt a vízlevezető csatornahálózat korlátozott vizszállitása, befogadóképességének kimerülése miatt áll elő.
