Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása
- 42 idejüleg bekapcsolódott legnagyobb terület és a teljes vízgyűjtőterület viszonyszámát pedig késleltetési tényezőnek nevezik. Ha már most a késleltetés nélkül lefolyó /T £ ^időtartamú/ különböző intenzitású esőket vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy közülük az szolgáltatja a legnagyobb vízhozamot, amelyiknek legnagyobb az intenzitása. Ez pedig - mivel a csapadékhullás törvényszerűsége szerint a csapadék intenzitása a csapadék időtartamának növekedésével csökken - a lehetséges legrövidebb, azaz T = X időtartamú esőknél áll fenn. A késleltetéssel lefolyó /T < T / különböző intenzitású esőknél a T változásakor a késleltetési tényező és az eső intenzitása ellentétes értelemben változik; az intenzitás az eső időtartamának növekedésével csökken, viszont a késleltetési tényező növekszik. Egyenletes szélességű vizgyüjtő esetére megállapítható, hogy a késleltetési tényező a T időtartammal rohamosabban nő, mint amilyen mértékben az esőintenzitás csökken /Németh. 1954/, ami azt jelenti, hogy a legnagyobb vízhozamot T legnagyobb lehetséges értékénél, X -nál kapjuk. Egyenletes szélességű vizgyüjtő esetén tehát - akár késleltetéssel, akár anélkül lefolyó esőket veszünk figyelembe -a legnagyobb vízhozamot okozó, azaz mértékadó eső az lesz, amelyiknek időtartama éppen a viz összegyülekezési-lefolyási idejével azonos, vagyis T = T . Általános alakú vízgyűjtőnél sem követünk el számottevő hibát, ha ugyancsak ezt a kritériumot fogadjuk el /Néme th, 1954/. Gyakorlati számításoknál először nem a Q-t, hanem a fajlaqos vízhozamot határozzuk meg, melynek képlete a szokásos mérték- egységekkel ; q = 11,57 oá -tLT ahol: q - mértékadó fajlagos belvizhozam, 1/s.km2 oC - lefolyás! tényező h - csapadékmagasság, mm T - a csapadék időtartama, d
