Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)

3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása

- 41

3.1.4 Ajánlás a gyakorlati alkalmazásra

Az egyszerű becsléses eljárások közül gyakorlati alkalmazásra /hozzávetőleges tájékozódásra/ elsősorban az előző pontban bemutatott nomoqramot ajánljuk, de a Salamin-féle, sőt a Korbély- féle táblázat is elég jó eligazítást nyújt. Megbizhatóbb a becslésünk, ha azt mind a három módon elvégezzük, s az eredmények mérlegelése alapján döntünk, A Bogdánty-féle táblázat és a közölt tapasztalati képletek /"ökölszabályok"/ használatát nem ajánljuk. Ezeknek ma már csak történeti jelentősége van.

3.2 AZ ÖSSZEGYÜLEKEZÉSI ELMÉLETEN ALAPULÓ MÓDSZEREK 3,2.1 A klasszikus módszer

Ez a módszer a csapadékhullás és a viz szabad összegyülekezé- sének törvényszerűségeiből levezetett azon tételen alapszik, hogy valamely vizgyüjtő kifolyási pontjában a legnagyobb vízhozam hozzávetőleg akkor keletkezhet, ha a csapadék időtartama /T/ azonos a viz leghosszabb összeqyulekézési-levonulási időtartamával /■>/, azaz T = T .

Föltételezve, hogy az eső intenzitása, vagyis az időegység a- latt lehullott mennyisége /i = -j— / az esőzés tartama alatt nem változik, és az d lefolyási tényező az egész vizgyüjtőterületen szintén állandó, a keletkező vízhozamot a

Q = d . i . f

szorzat adja, ahol _F a vizszállitásba egyidejűleg bekapcsolódott terület. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb vizhozam akkor keletkezik, ha £ is a legnagyobb. Ez pedig T = X esetén áll fenn, ugyanis ekkor a teljes vizgyüjtő bekapcsolódik a vizszállitásba .

Rövidebb idejű csapadéknál /T < X /a vizgyüjtő távolabbi részei bekapcsolódásának idejére a csapadék tevékenység megszűnik és ekkorra a közelebbi területek már fokozatosan kikapcsolódnak a vizszállításból, Ezt a jelenséget késleltetésnek,az egy-