Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása
100 megközelítéssel - korábbi tanulmányok, a Kiskörei Vizlépcső belvízi koncepciója és az Országos Vízgazdálkodási Keretterv adatait fölhasználva - állitott össze a VIZITERV a vízügyi igazgatóságokkal egyeztetve egy tervezési segédletet /Kresz, 1971/, melyben Magyarország mind a 83 belvízrendszerére megadják a fajlagos vizszállitás akkori értékei mellett a fejlesztés szükséges mértékét is. Mivel ez a segédlet már elavult /a javasolt fejlesztéseket az élet több esetben túlhaladta/, az MI-10-451 műszaki irányelv /OVH,1986/ készítésekor Pusztai Pál elgondolása szerint - a VS és a vizügyi igazgatóságok közreműködésével /Regős és munkatársai , 1984/ - összeállítottuk a belvízrendszerek hosszabb távon is megfelelőnek minősithe tő,illetve a legújabb fejlesztési tervekben előirányzott /leginkább reálisnak vélt/ fajlagos vizszállitási értékeit.Ezek a qQ-lal jelölt értékek, mint bázisadatok, bizonyos korrekciókkal felhasználhatók a rendszeren belüli kisebb vizgyüjtőterületek mértékadó fajlagos belvizhozamának meghatározásához. Kétféle korrekciós tényezőt kell alkalmaznunk. A c^ korrekciós tényezővel a vizgyüjtő nagyságát, alakját és esését lehet számításba venni. Ezeket együttesen fejezi ki a belvíznek a csatornahálózatban való levonulási ideje. A korrekciós tényező a kiválasztott belvízrendszerre érvényes levonulási időnek / %2 / és a tervezés tárgyát képező rész- vizqyüitőre meghatározott levonulási időnek / 2/ az ismeretében az alábbi összefüggések valamelyikével számítható ki; A legutolsó összefüggésben helyére 1 nap helyettesítendő.
