Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása
101 A kitevők megválasztásánál figyelembe vettük a hazai tapasztalatokat /3.1 szakasz/, az irodalmi közléseket /Kovács. 1974; I j j a s , 1976/ és az összegyülekezési elméleten alapuló módszerrel /3.2.3 pont/ végzett próbaszámítások eredményeit. A másik korrekciós tényezőre azért van szükség, mert egy nagyobb belvizrendsze r részvizgyüjtőiben a lefolyási tényező számottevően különbözhet. A c^ korrekciós tényező a tervezés tárgyát képező vizqyü.i tő lefolyási tényezője /•£./ és a bázisviz- gyüjtő lefolyási tényezője / közötti arányt fejezi kis Ezek után a keresett mértékadó fajlagos vízhozam; q = Cj^ . c2 . qQ 3,5.2 Gyakorlati alkalmazás A számítások megkönnyitésére a XXVII, táblázatban összefoglaltuk az alföldi belvizrendszerek tapasztalati vízszállítási értékeit és a meghatározott levonulási időket. A Duna jobb partján elhelyezkedő belvizrendszerek ilyen adatait nagyon zavarják a kapcsolódó dombvidéki vizgyüjtőről származó külvizek, vagy a túl sok fakadóviz /a Szigetközben/, ezért ezeknél a rendszereknél az itt bemutatott módszer nem alkalmazható. További segítséget jelent a gyakorlati számításokhoz az az ábrásé reg, amelyen a c^ . qQ szorzatokat a levonulási idő függvényében ábrázoltuk /15 - 21. ábra/. A szorzatot %2 kiszámítása után a megfelelő belvízrendszer görbéjén olvashatjuk le. A rendszerek elhelyezkedését a 22, ábra mutatja. tényezők a 3.2.3 pont szerint számíthatók. A lefolyási
