Öntözés, lecsapolás – Nemzetközi vízügyi adatok (VÍZDOK, Budapest, 1973)

Öntözés - Bevezetés

A szélsőséges vízjárású folyókat sokkal nehezebb hasznosítani, mint az egyenletesebb vízjárásuakat. A Nílus, 10 éves időszakot véve figyelembe, 80 és 130% között változtatja a középvízhozamát, viszont pl. az ausztráliai Murray 26 és 282% között. Más folyókon a legkisebb és legnagyobb vízhozamokat a középviz százalékában a következő adatok jellemzik:

Tigris 27-258%

Eufrátesz 37—250%

Szent Lőrinc 77—127%

Gangesz 12—430%

Duna (Mohács) 24—340%

Irrawady 8— 420%

Mekong 11- 380%

Jangcse 21— 460%

Hoangho 18—1840%

Tisza (Szeged) 15- 410%

Igen tetemes mennyiségű kihasználatlan víztömegeket vezet le Dél-Amerikában az Amazon, az Orinoco és a Parana, Afrikában a Niger, a Kongó és a Zambézí, Délkelet-Ázsiá- ban az Irrawaddy, a Solween és a Mekong, Kínában a Jangcse és a Hoangho, a Szovjetunióban az Ob, a Jeniszej és a Léna. A felsorolt folyók vize ezermilliónyi hektárt öntözhetne, dehát sajnos - a Jangcse, a Hoang ho, a Mekong és az Irrawaddy folyót leszámítva — a többi folyó környezetében éghajlati Ш. földrajzi okokból nem lehet az öntözést könnyűszerrel kifejleszteni.

Fel lehetne vetni, hogy a vízfölöslegeket át kellene vezetni az érdekelt ország egyik részéből a másikba, sőt szomszédos, vízhiánnyal küzdő országokba vagy régiókba, azonban mindez a vízátvezetés műszaki és gazdasági lehetőségeitől függ de kooperatív-jószomszédi kapcsolatokat is igényel az érintett államok között. Az ország egyik részéből a másikba történő vízátvezetésre számos példát találunk, így pl. Ausztráliában, ahol a Snowy folyót átterelték a Murray vízrendszerébe. Spanyolországban tíz vízgyűjtő terület közül hatnak van többletvize és négyben nem fedezhető a jövőben jelentkező vízigény. Itt tehát a vízkészlet teljes kihasználása érdekében ugyancsak átvezetések lesznek szükségesek. Mexikó észak- nyugati részében tervek készültek vízátvezetésekre egyik folyóvölgyből a másikba. Bizonyára a legnagyobb arányú ilyenfajta elképzelés a javasolt NAWAPA terv (Észak-Amerikai Víz- és Energiaügyi Szövetség, North American Water and Power Alliance rövidítése). A terv szerint az Alaszkában és Kanadában eredő folyók vizét összegyűjtenék és délre Brit Columbiába, Saskatchewanba, Ontarioba, Californiába, Arizonába, Űj Mexikóba és Mexikóba vezetnék. Az elvezetendő vízmennyiség évente 170 000 millió m3.

Egyes fejlett államokban éles verseny alakult ki a vízhasználók között, különösen a mezőgazdasági és az ipari érdekeltek között. A vízkészletek megosztása a soron következő évek folyamán a legtöbb fejlett országban különös hangsúlyt fog kapni. Az ipar fejlődése kétféleképpen érinti a rendelkezésre álló készleteket. Egyrészről azzal, hogy elvonja a vizet saját használatára, másrészről elszennyezi és esetleg fertőzi. Lehet, hogy idők folyamán a víz lesz az a korlátozó tényező, amely határt fog szabni a mezőgazdasági termelésnek és nem a földterület. Ez a körülmény szükségessé teszi egyrészt az édesvízkészletek növelését, aminek sikerrel kecsegtető megoldása a tengervíz és a brakkvíz sótalanítása és az időjárás befolyásolása, másrészt a veszteségek csökkentését. Tanulmányok és kutatások folynak a párolgás csökkentésére, a nem kívánatos vizinövényzet által okozott veszteségnek a minimumra való leszorítására. Világszerte törekszenek továbbá a víz ismételt felhasználására és nem

15