Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
4. Gombák - 4.2. A gombák által okozott íz- és szagproblémák
48 4. GOMBÁK A csőfelületen jelentkező biofilmben a mikroorganizmusok komplex közössége (aerob és anaerob baktériumok, amőbák, protozoák, nematodák és gombák) telepednek meg. A biofilm a mikrobiológiai populációt védi a víz szélsőséges kémiai viszonyaitól, a hőmérséklettől, a fertőtlenítőszerektől (különösen a klór-alapú fertőtlenítőszerektől). Túlélésüket a biofilm szivacsszerű sajátosságai is segítik. A bakteriális szám a biofilmben a 105-107 cm'2 tartományba esik. Az áramló vízbeli baktériumszám csak ÍO'-IO3 mL'1. Ezért a biofilm a mikroorganizmusok fontos tározótere. A biofilm leválása a csőfalról, különösen a csőtisztítás időszakában, a mikrobák (gombákat is beleértve) további forrása lehet az ivóvízben. A mikrobák a filmben szoros közösségben élnek és hatásuk szinergetikus. Összehangolt metabolikus aktivitásuk a víz minőségét előre nem jelezhető módon befolyásolja. A gombák növelik a tápanyag mennyiségét és részt vesznek a biofilm kialakulásában (Nagy et al. 1986). Egyes baktériumok a gombák által termelt sejten kívüli nyálkaanyagot is képesek hasznosítani. 4.2. A gombák által okozott íz- és szagproblémák Mackenzie (1938) kimutatta, hogy a helyi lakossági panaszok zöme a víz íze miatt, a vízbeli nagyszámú mikrogombáktól (14. ábra, 15. ábra) ered. Mallevialle et al. (1987) megállapította, hogy az íz- szag anyagok a biofilmben lévő mikroorganizmusok metabolitjaiból is származnak. A mikroorganizmusok: Actinomycetes, cyanobaktériumok, gombák vagy ezen mikroorganizmusok keveréke (Wood et al. 1983). A leggyakrabban előforduló íz- és szagvegyületek a 2,4,6-triklóranizol (2,4,6- TCA); 2- metilizobomeol (MIB); geosmin (transz-1,10-dimetil-transz-9-dekalol); 2,4,6-triklórfenol (2,4,6-TCP) és 2,3,4- és 2,3,6-poziciójú izomerei; 2-izopropil-3- metoxipirazin; 2-izobutil-3-metoxipirazin; mucidion (6-etil-3-izobutil-2-piron). Kisebb előfordulású vegyületek a dimetil di- és triszulfidok és a különböző ketonok, aldehidek, alkoholok és terpének (Jüttner 1995). A legtöbb íz- és szagvegyületet az Actinomycetes és a cyanobaktériumok termelik (Wood et al. 1983). De ezen vegyületek a gombáktól is származhatnak (4. táblázat). A vízből leggyakrabban izolált gombák: Acremonium spp., Altemaria spp., Aspergillus spp., Candida spp., Cladosporium spp., Cryptococcus spp., Fusarium spp., Geotrichum spp., Mucor spp., Paecilomyces spp., Penicilliumspp., Phialophora spp., Phoma spp., Rhodotomla spp., Trichoderma spp., Verticillium spp.. Mackenzie (1938) megállapította, hogy a vízből a doh szagot termelő izolált gombák 88%- 14 ábra. Mikrogombák a volt kimutatható. Ezeknek a szagvegyületeknek az erőssége klór jelenlétében szinergikusan nőtt.
