Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
23. Műanyagok a vízelosztó rendszerben - 23.6. Makrokolóniák ivóvíztározó burkolólapjainak fugáin
23. MŰANYAGOK A VÍZELOSZTÓ RENDSZERBEN 269- A friss bitumenbevonaton, ha az víz alá kerül, az első makroszkopikus benépesülés 6 hét után képződik.- A biológiai hártya tehát a bevonat anyagától függő folyamat és nem a vízbeli, mikrobiológiailag hasznosítható anyagok következménye. o o 20-2 2* > *** 1 • o° o°° 5 $ 3 zu~ • / • r o° p°° r j'C a • c '3 lo . • • c • o o o 0 1 £ lU • o o E D CD b . • 1 5 10 ' 50100' 500 Nap 189. ábra. Az illékony anyagok eltávozása a bitumen bevonatokból (a bitumenbevonat súlyának csökkenése) Összehasonlítás céljából a medencében a bitumenbevonatokkal egyidejűleg azbesztcement (eternit) és poliakril (plexiglas) felületeket is vizsgáltak. A kutatások szerint az azbesztcement és a poliakril - mint ismert anyagú - felületeken hártyaképződést nem észleltek (Schoenen et al. 1978). 23.6. Makrokolóniák ivóvíztározó burkolólapjainak fugáin A különböző polimereken alapuló tömítőanyagok is többféle, mikrobiológiai úton lebontható szerves anyagot tartalmaznak. A hidraulikai úton megkötött, tisztán szervetlen anyagokon felépülő cementhabarcs, amelyet a szóban forgó fugákban alkalmaztak, a mikroorganizmusok számára tápanyagot nem tartalmazott. Ennek dacára a habarcsos fugákon mikrobiológiai bevonat képződött, mégpedig feltűnő formában, tehát speciális adottságoknak kell létezniük.
