Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
23. Műanyagok a vízelosztó rendszerben - 23.5. Biológiai hártyaképződés bitumenbevonatú felületeken
268 23. MŰANYAGOK A VÍZELOSZTÓ RENDSZERBEN- a gyanta és keménységkomponens közötti befejezetlen reakció,- mindkét komponens maradékainak jelenléte, és- egyik komponens fölös mennyisége, ami a reakciópartnerrel nincs sztöhiometriai kapcsolatban. 23.5. Biológiai hártyaképződés bitumenbevonatú felületeken A bitumenbevonatú ivóvíztározó medencék, ill. vízvezető csövek felületén képződő biológiai hártya képződési feltételeivel és viselkedésével, hatásával foglakozó irodalom széleskörű (például, Schoenen et al. 1976, 1978 a, 1978 b, Thofern et al. 1978, Schoenen et al. 1978, Kemer-Gang et al. 1967). A bitumenbevonatok viselkedését mikrobiológiai és vízminőségi szempontból a következőkben három példa érzékelteti: A víztározó medence kamráit a bitumenbevonat elkészítése után 1 -2 hónapig még nem töltötték fel vízzel, avégb 1, hogy a bitumenbevonatot szárítsák. A vízzel való feltöltés után a kamrákból elvezetett víz csíraszáma 1000/mL fölé emelkedett. A medence kamráiban nyers talajvizet tároztak, a víz szabad aktív klórtartalma 0,1 mg/L volt. Azt is tapasztalták, hogy a medencebeli vízszint ingadozásának tartományában nyálkás bevonat képz dött. A nyálkás bevonatot a víz leürítése után megvizsgálták (Schoenen et al. 1978) és megállapították:- a medence falán a nyálkás hártya képződése az idő függvényében csökken,- a mikroszkópos felvételek szerint a hártyában a baktériumpopulációval egyidejűleg különböző fajta gombák is jelen vannak,- szén-kormeghatározásokból nyilvánvalóvá vált, hogy a hártyabeli szénanyag fosszilis eredetű. Ezzel bebizonyosodott, hogy a mikroorganizmusok sejtanyaguk felépítéséhez, valamint az energiaszervezéshez a bitumen gyártáshoz felhasznált fosszilis ásványolajban lévő szénanyagot, nem pedig a medence vízében előforduló szerves anyagot hasznosítják,- a bitumenbevonatból az illékony anyagok eltávozása viszonylag hosszú időt igényel (189. ábra, Schoenen et al. 1978). A függőleges tengelyen a bitumenbevonat súlycsökkenése,%-ban adott,- A friss, vagy maximálisan 6 héten át szárított bitumenbevonaton mikrobiológiai bevonat képződött, ami azután az idő függvényében csökkenő mértékűvé vált.- A mikrobiológiai bevonat nem jelentkezett, ha a bitumenbevonatot 7 hónapig, vagy annál hosszabb ideig száradni hagyták. Ez idő alatt a bitumenbevonatból a mikrobiológiai úton lebontható anyagok elillantak.- A tározó mennyezetéről származó vízcseppekkel együtt tetemes mennyiségű baktérium mosódott le.- Az elillanó anyagok a légtérbe, avagy a tározott vízbe diffundálnak: ennek elkerülése céljából a bitumenbevonatot hosszabb ideig száradni kell hagyni.
