Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
12. Klór és klóramin alkalmazása a vízelosztó rendszerekben - 12.3. Klórfogyás a vízelosztó rendszerben
158 12. KLÓR ÉS KLÓRAMIN ALKALMAZÁSA A VÍZELOSZTÓ RENDSZEREKBEN Esés.3,75 e 5 R2:0,97 97. ábra. A csőfal reaktivitása (kp’) az 1/C0 függvényében kn = k w _L • (3,7e 5. J_ ♦ 6(3é5) R C0 98. ábra. A kn’ a C0 függvényében az Epinal rendszerben A vízfázisban lévő anyagokkal reakcióba lépő klór miatti klórfogyás elsőrendű kinetikával kifejezve: Ct = C0 exp(-k't), ahol C0 k' t a kezdeti klór koncentráció, kinetikai állandó, a tartózkodási idő (a csőhosszúság, osztva az átlagos áramlási sebességgel). A korrózió fontos szerepét a maradék klórral kapcsolatban Trussel (1992) a következő egyenlettel fejezi ki: dC_ dt = -Z - kC, ahol Z a csőfal maradék klórigénye a korrózió miatt (mg/L-h).
/
