Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)

12. Klór és klóramin alkalmazása a vízelosztó rendszerekben - 12.3. Klórfogyás a vízelosztó rendszerben

12. KLÓR ÉS KLÓRAMIN ALKALMAZÁSA A VÍZELOSZTÓ RENDSZEREKBEN 157

12.3.1. A kezdeti klór koncentráció hatása

A 96. ábrán az elosztórendszer kinetikai állandója, kn, a kezdeti klór koncentráció függvényében adott (Kiene et al. 1993). Miközben a kezdeti klór koncentráció C0 (mg/L) 0,3-ról 5 mg/L -re nőtt, kn’ 3-10 3-ról 110"3-ra csökkent. A klór csökkenés a következő egyenlettel fejezhető ki:

ahol R

[hely]

K

k\V

= kw'[Cl2] + ^k [Cl2]- [hely], dt R

„ . 2 felület

a cső hidraulikai sugara — =-----------R térfogat

a csőfalon levő reakció helyek sűrűsége, a csőfal reaktivitását kifejező állandó, az áramló vízbeli reakciókra vonatkozó állandó.

96. ábra. A kezdeti szabad klór koncentráció (C0) hatása a klórfogyás sebességére, öntött

vascső esetében

Feltételezve, hogy az adott szabad klór koncentráció szintre nézve a klórfogyás elsőrendű reakció egyenlet szerint játszódik le, k'n a következő egyenlettel fejezhető ki:

k'

n

= k' +

R

k'p= kp [helyek]

Minthogy, k'n a klór koncentráció növelésével csökken, a k'p és C0 közötti inverz kapcsolat a 97. ábrán értelmezhető, ahol a k'p az 1/C0 függvényében adott. A kinetikai állandó, k'n (98. ábra):

k'=k'+R

3,75-10”5 —+ 6,3- 1(T5

V

y