Öllős Géza: Természetes és antropogén szerves anyagok (KÖZDOK Kft, Budapest, 2007)
I. rész TERMÉSZETES SZERVES ANYAGOK - 5. Víztisztítás
5. VÍZTISZTÍTÁS 161 letkező gyökök végül aldehideket, ketonokat, alkoholokat és karboxil savakat hoznak létre. A molekuláris ózon viszonylag lassú és nagyon szelektív, míg a reakciók OH' gyökökkel gyorsak és kevésbé szelektívek. A kevésbé szelektív tulajdonság előnyös a vegyületek széles spektruma esetében, olyanok esetében, amelyekből a vízbeli összes szerves szén (TOC) jön létre. 03 + RR1 C=CHR2/°\-*• RR, C—CHR2 Ozonid közbenső termék HOH/ OH OH I I -H,Oj RR,C + R2CH —— RR1C=0 00H OOH Hidroxi hldroperoxldok Keton + R2C=0 Aldehid 92. ábra. A molekuláris ózon reakciói telítetlen szerves vegyülettel A TOC eltávolítás a víztisztító rendszerben a fizikai-kémiai- és biológiai tisztítási folyamatokat foglalja magában. A fizikai vagy fizikokémiai tisztítás rendszerint a koagulációt, ülepítést és a szűrést foglalja magában, mint előtisztítási folyamatokat a bioszűrés előkészítéséhez. A kémiai tisztítás az ózonizálást és egyéb kémiai oxidálási folyamatokat foglalja magában, miáltal a természetes szerves anyag biológiai lebont- hatósága fokozható. A biológiai tisztítás legtöbbször biofílm reaktorban vagy bioszűrőben valósul meg. Ezen tisztítási lépcsők hatása a TOC eltávolítására, három természetes szerves anyagforrásra (DSW, Ana Ex és FGW) a 93. ábrán értelmezhető (.Bouwer et al. 1995). ( A”934-AH szűrt” és a „GF/F szűrt” kifejezések üvegszálas szűrőkre vonatkoznak.) Az ábra alapján megállapítható: a TOC legnagyobb mértékű százalékos eltávolítását a fizikokémiai tisztítás biztosította. A legkisebb százalékos eltávolítás a fizikokémiai tisztítás alatt az FGW jelű víz esetében jelentkezett, amit valószínűleg a koaguláció észlelt gyengébb hatékonysága okozott. A legnagyobb TOC eltávo- líthatás (bioszűrés után meghatározva) 83% volt, a DSW víz esetében, valószínűleg a jó fizikokémiai tisztítás 68%-os TOC eltávolításának köszönhetően. A kutatási adatok részletes elemzéséből arra lehet következtetni, hogy a leghatékonyabb módszernek a TOC eltávolítás maximalizálásához a koaguláns dózis optimalizálása tekinthető. A fizikokémiai tisztítás bizonyára nem hatékony a TOC biológiailag lebontható frakciójának eltávolításában, így a víz biológiailag instabil marad. Az ózonizálás után a tisztítórendszer végén a biológiai tisztítás célszerű, mert ezáltal a baktériumok elszaporodása a vízelosztó rendszerben elkerülhető ill. a kívánt szint alá csökkenthető. A kutatások alapján tehát megállapítható, hogy a bioszürés hatékony tisztítási módszer a TOC biológiailag lebontható frakciójának eltávolításához.
