Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.2. Indikátor mikroorganizmusok

15. ábra. Escherichia coli baktérium. A kép az egyszerű hasadás pillanatát mutatja

2.2.2. AZ INDIKÁTOR MIKROORGANIZMUSOK KRITÉRIUMAI

A fekális szennyeződés becslését lehetővé tevő hagyományos indikátor mikroorganizmusnak a következő kritériumokat kell kielégíteni (Gleeson et al.,

1997):- az egészséges emberek normál bélflórája egy tagjának kell lennie,- kizárólagosan a bélrendszer legyen a tartózkodási helye, így kizárólagosan fekális eredetű, ha a bélrendszeren kívül található,- ideálisan csak az emberekben találhatók,- legyenek jelen, amikor fekális patogének vannak jelen és csak akkor lesznek jelen, ha fekális patogének jelenléte valószínűsíthető,- nagyobb számban legyenek jelen, mint a patogének,- a bélrendszeren kívül ne legyenek képesek szaporodni, elpusztulásuk sebessége pedig némileg kisebb legyen, mint a patogén mikroorganizmusoké,- a természetes környezeti állapotokkal a víz-, és a szennyvíztisztítással szemben rezisztensek legyenek, azonos vagy nagyobb mértékben, mint a szóban forgó patogének,- könnyen legyenek izolálhatok, azonosíthatók és megszámlálhatok,- nem patogén mikroorganizmusok legyenek (Feachman et ah, 1983; Oliveri,

1982).

Az indikátor mikroorganizmusok számát a fekális szennyeződés mértékével, és a klórozással (fertőtlenítéssel) kell kapcsolatba hozni.

A kimutatott mikroorganizmus száma és a ténylegesen jelenlévő bélpatogének száma között nincs elfogadható korreláció. A megfelelően tisztított vízben talált indikátor mikroorganizmus csak a fekális eredetű anyag ill. a szennyezettség valószínűségét indikálja.

A gyakorlatban nincs olyan mikroorganizmus vagy mikroorganizmus csoport,

75