Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.1. Vírusok az ivóvízellátásban
ek legyenek nagyon alacsony vírus koncentráció esetében is,- alkalmasak legyenek az összes enterális vírus koncentrálására és detektálására,- a módszer viszonylag olcsó legyen. Számos vírus kimutatási módszer létezik. Az előbbi kritériumok összességét azonban egyetlen módszer sem képes kielégíteni. Olyannyira nem, hogy a legújabb módszereket is folyamatosan módosítják, változtatják. A módszerek egyikét sem vizsgálják felül a közegészségügyi szempontból nyilvántartott valamennyi vírusra nézve. A visszanyerés mértékei a vízminőségtől függnek. A vírus számok általában olyan alacsonyak, hogy detektálásuk szinte lehetetlen, ezért először a vírusokat koncentrálni kell. A vízbeli vírusok kimutatása a fertőző vírusok visszanyerése alapján három lépést igényel:- a reprezentatív minták gyűjtése,- a mintában lévő vírusok koncentrálása,- a koncentrált vírusok azonosítása és mennyiségük becslése (APHA, 1992). 2.1.2. VÍRUS TÚLÉLÉS A VÍZTISZTÍTÁS ÉS A FERTŐTLENÍTÉS SORÁN Régebben az ivóvízellátás terén a vírusszennyeződést klórozással vélték eltávolítani ill. inaktiválni. Az utóbbi évek kutatásai azonban új szemlélet érvényre jutását igénylik, mert enterális vírusokat klórral-, ózonnal oxidált, fertőtlenített és koaguláltatott ivóvizekből is izoláltak. Ilyen vizek olyan klórszinteket (0,1-0,3 mg/L) tartalmaztak, amelyek vírucid hatását biztosra vették (West, 1991). A vírusok túlélési képességét sokan a kontaktidő elégtelen voltának tulajdonították (Melnick et al., 1980). Jól ismert azonban az is, hogy egyes enterális vírusok a klórral szemben jóval rezisztensebbek, mint a coliformok (Shaffer et al., 1980). Peterson et al. (1983) kimutatta, hogy a hepatitis A vírus fertőzőképességének inaktiválásához 2 mg/L klór dózis és 30 min kontaktidő szükséges. A Norwalk vírus fertőzőképességének megszüntetéséhez pedig 5-6 mg/L klór és 30 min. kontaktidő szükséges (Keswick et al., 1985). Az ilyen nagyfokú rezisztenciát a vírusok pehelybe épülésével is magyarázták (West, 1991). Az bizonyosnak tűnik, hogy a vírusok rezisz- tens voltát a környezeti feltételek is alapvetően befolyásolhatják. Szerencsére a legtöbb vírus gyakran alig azonosítható fertőzést, nem pedig betegséget okoz. Azonban mind a fertőzés, mind a betegség nagy mennyiségű vírus kiválasztódását idézheti elő a székleten és a vizeleten (vagy mindkettőn) keresztül (5. táblázat; Mahdy, 1979). 59
