Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

5. Víztisztítás - 5.6. Palackozott természetes ásványvizek

ásványvizek a táplálkozás jelentős további mikroorganizmus forrásai lennének. ■

A mai napig a kolera fertőzés kivételével, egyetlen kutatás sem tudott mikrobiológiai kockázatot azonosítani a palackozott ásványvizek ivóvízként történő felhasználásával kapcsolatban, de azt sem mutatták ki, hogy az ásványvizek kockázattól mentesek lennének.

Az azonban bizonyos, hogy nagy gondot kell fordítani az ásványvíz forrás kiválasztásakor és védelmének biztosításakor. Az ideális ásványvízadó réteg mélyen fekszik, a felette lévő kőzeteken szennyezőanyagok valószínűleg nem juthatnak le az ásványvizet vezető rétegbe (Windle-Taylor, 1976). Ha az ásványvizet kis mélységben lévő vízvezető rétegből kell termelni, nagy gond fordítandó a vízgyűjtő-terület emberi vagy mezőgazdasági szennyeződéseinek megaka- dáyozására (Robins et al., 1992).

Az ásványvíz termelés közben a víz minőségét gyakran kell ellenőrizni, az esetleges szennyeződések azonnali felderítése céljából.

De ugyanennyire fontos- a dolgozók eü. ellenőrző vizsgálata, továbbá- a kút,- a palackozó üzem,- vízszállító csőrendszer és- a gépészet

szakszerű, a közegészségügyi igényeket messzemenően figyelembe vevő tervezése (Windle-Taylor, 1976). Bármely, a dolgozóktól, vagy a környezetből származó szennyeződés lehetőségét az abszolút minimumra kell csökkenteni. A palackozott ásványvizekből kimutatott bármely baktérium faj, amely a vízadó rétegben nem volt jelen, a vízkivétel utáni bakteriális szennyeződésre utal (Hunter et ah, 1987; Bischofberger et ah, 1990). A természetes ásványvizek kivétele után a bakteriális szennyeződés nem engedhető meg.

Bischofberger et ah (1990) véleménye szerint a legtöbb palackozott ásványvíz a kitermelés után szennyeződik, ezért az Európai Direktívákat nem elégítik ki.

A palackozott ásványvizek felhasználásával kapcsolatos „UK Consumers Association” ajánlott előírásai:- a palackozott ásványvizeket hűtőben célszerű tárolni, ha a palack már felbontott és 3-4 napon belül ajánlatos elfogyasztani,- közvetlenül a palackból nem szabad inni, hiszen a víz így szennyeződhet,- ha a csecsemő-táplálék készítéséhez ásványvizet használnak, azt előzőleg tanácsos felforralni.

Stichel (1982) rámutatott arra is, hogy az ásványvizekkel készített csecsemőételek hiperozmotikusak és pl. a napi ajánlott nátrium felvételt túlléphetik. Ezért ásványvizeket a csecsemőknek nem ajánlatos adni, csak akkor, ha valaki biztos abban, hogy a fogyasztott mennyisége és az ásványvíz ásványi anyag tartalma ismert.

591