Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.2. Ólom a vízellátásban

A 159. ábra (EPA, 1993) az oldhatósági diagramot képviseli a 0-5 mg/L P043“ ortofoszfát adagolási tartományban, különböző vízbeli összes lúgosság, pH=7,5 érték esetében. Az ábrán minden lúgossághoz, feltételezett, hogy hozzájárulnak a karbonátok vagy a hidroxidion keletkezéséhez:

TALK = 2 [C032'] + [HCOjI + [OH“] - [H+],

A zárójelben lévő tagok mol/L koncentrációkat képviselnek.

Az ólomszabályozás az oldhatósági megfontolások alapján négyféle módon közelíthető meg:

pH szabályozás. Számos víz esetében csupán a pH szabályozás elegendő. A megoldást az jelenti, hogy az egyensúlyi ólom oldhatóság valamely elfogadható szintre csökken, vagy az ólom oldatba való diffúziójának mértéke redukálódik.

pH/lúgosság/DlC szabályozás. Egyes vizek esetében a pH és a DIC egyaránt szabályozásra szorul. Az egyik ok, amiért a DIC szabályozás hasznos: az ólom oldhatósága csökken a pH-val való kapcsolatban. A másik szintén fontos ok: elegendő karbonát koncentráció biztosítható, miáltal a víz puffer intenzitása nő, így a vízelosztó rendszer egészébe biztosítható a kívánt pH. Sok tisztításnál ill. keze317

158. ábra. Ólom oldhatóság. 1 = 0,01, 25°C