Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.2. Ólom a vízellátásban

nek, összehasonlítva a nagy átmérőjű csövekkel.

A házi vezetékrendszerben hosszabb ideig (például az éjszakán át) stagnáló víz ólom koncentrációja lényegesen nagyobb, mint a kiöblített vezetékeké. így a mintavételi helyek szelektálása az ólom szintet jelentősen befolyásolhatja.

Az ólomcső korróziójakor az anódos és a katódos régiók folyamat mechanizmusait a 151. ábra szemlélteti (EPA, 1990).

151. ábra. Korrózió cella, szemléltetvén az ólomcső anódos és katódos régióit

4.2.5.I. TERMODINAMIKAI MEGFONTOLÁSOK

Az előzőek alapján - összefoglalásul - néhány termodinamikai megfontolás, amely segíti az ólom és a víz kapcsolatának egyértelmű értelmezését, a következő.

Mint a legtöbb fém, így az ólom is ha a vízzel érintkezésbe kerül, oldott oxigén hiányában korrodeál (Girard, 1979). Az anódos reakció az ólom ionok emisszióját hozza létre, amelyek oldódnak és/vagy a víz alkotó elemeivel (pl. karbonát) reakcióba lépnek. A keletkező szilárd csapadék szilárd anyagként a csőfalon lerakódik.

A fő szilárd ólom korrózió termékek a vizekben:- ólom-karbonát (PbCOs),- triólom-dihidroxid-dikarbonát [Pb3(C03)2(0H)2] és- ritkán ólom-hidroxid [Pb(OH)2].

A korróziós termékek oldhatósága szabályozza az ólomcsőbeli víz ólomkoncentrációját. Az ólom oldhatóság előrejelzése a sokféle egyensúlyi reakció miatt, az oldott komplexek és az ionpárok képződését is figyelembe véve, nehéz feladat (152. ábra), Leroy, 1993).

310