Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.2. Ólom a vízellátásban

A francia kutatások országos mérésekkel kimutatták, hogy a legagresszívebb vizek ólomra nézve < 7,0 pH tartományba esnek, míg a legkevésbé korrózív vizek pH-ja 8 körüli és kis lúgosságúak (153. ábra, AGHTM, 1998).

Megjegyzendő, hogy Magyarországon a nyersvizek lúgossága általában magas, ezért még pangó ivóvizek esetében is az ólomkioldódás mértéke az ivóvízszabványban megengedett érték alatt jelentkezik (Kollár, 1999).

4.2.6. ÓLOMSZABÁLYOZÁSI MÓDSZEREK

Az ivóvízben lévő ólomszabályozás háromféle módon lehetséges (EPA, 1993; AWWARF., 1990):- fizikai szabályozás-, az ólomtartalmú anyagok eltávolítása vagy az ólom tartalom csökkentése az anyagokban;- a vízcsapokhoz vagy kifolyókhoz csatlakozó tisztítóberendezés (ami lehet szűrőberendezés, ioncserélő, fordított ozmózis berendezés, adszorbeáló patron) elhelyezése (point of use control, POU). Ez a módszer csak akkor hatékony, ha az ólom forráshelye a berendezés előtt ismert;- a kémiai kezelés azt jelenti, hogy a kezelés vagy a telep után vagy az épületben valósul meg.

311

152. ábra Az ivóvízben lévő fő ólom vegyületek