Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.2. Ólom a vízellátásban

148. ábra. Bekötő- és házi vezetékek

Az ábra a régi ingatlanoknál előforduló ólomvezetékekre vonatkozik. Ma már az épületeken belül új szereléseknél ólomcsövet nem alkalmaznak és gyakori a régi ólomcsövek cseréje műanyag vagy réz vezetékekre (Mészáros, 1999).

A vízvezetékrendszerek korróziós folyamataiból kioldódó ólom az eddigi kutatások szerint nem bizonyult jelentősnek (EPA RF, 1990). Az áramlásviszonyok a legtöbb vízelosztó rendszerben valószínűtlenné teszik az ólom akkumulálódá- sát. Továbbá, ahol a hálózati víz agresszívabb a csőanyagokra, a csőfelületeket gyakran cement vagy zománc bevonattal látják el. így az ólom vízbe kerülési valószínűsége tovább csökken.

Az üzemeltetési tapasztalatok szerint- az acélcső,- az öntöttvas-cső,- a nagy vízmérőórák csatlakozó vezetékei,- a tömítőanyag komponensek,- az ólomtömítések,- csőkötések

várhatóan csak jelentéktelen, vagy egészen kismértékű ólomszennyezést okoznak.

Az ólom bekötővezetékek, a házi vezetékek és szerelvényeik (148. ábra), az

307