Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.2. Ólom a vízellátásban

centrációt a tóvízbe került ólom tartózkodási ideje és az üledék tóbeli tartózkodási ideje egyaránt befolyásolja.

A kutatások azonban arra mutatnak, hogy az ólom a felszíni- és felszín alatti vizekben általában az ivóvízellátás szempontjából nem jelentős forrás.

4.2.3. A VÍZTISZTÍTÁSHOZ ALKALMAZOTT VEGYSZEREK HATÁSA

A víztisztításhoz alkalmazott vegyszerek közül a következők okozhatnak ólom szennyeződést (USEPA, 1988):- alumínium-szulfát,- ammónium-szulfát,- kalcium-hidroxid (slaked lime),- kalcium-oxid (quickline),- granulált aktívszén (GAC),- poralakú aktívszén (PÁC),- ferri-klorid,- ferri-szulfát,- ferro-szulfát,- nátrium-aluminát,- nátrium-karbonát (soda ash.).

A hexafluorkovasav és a nátrium-hexafluoroszilikát is tartalmaz nyomokban ólmot, de ez nem okoz gondot.

Alig valószínűsíthető, hogy valamelyik vegyület, az alkalmazott dózisok esetében, jelentős ólomforrásnak bizonyulna az ivóvízben. Azt viszont szem előtt kell tartani, hogy bármelyik forrásból származzon is egy kevés ólom mennyiség, az a határérték túllépését eredményezheti, az adagolás előtti ólomszinttől függően.

4.2.4. A KORRÓZIÓBÓL SZÁRMAZÓ ÓLOM - FORRÁSOK

Az ivóvízből kimutatható ólom- természetes eredetű lehet,- a természetes vizek szennyeződése vagy- az ólomtartalmú anyagok vízzel való kontaktusa révén juthat az ivóvízbe.

Az ólom bizonyos környezeti tényezők (főleg lágy korrozív vizek) esetében a

bekötő vezetékekből, az épületekhez tartozó szerelvényekből, a korrózió mechanizmusok révén kioldódhat és így a csapvízben megjelenhet (148. ábra-, USEPA, 1988; Lyson et al, 1977; Neff, 1984; Neff et ah, 1985).

306