Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.2. Ólom a vízellátásban

- halláscsökkenés gyermekek és felnőttek esetében,- a gyermekek fizikai- és idegrendszeri fejlődésének lassú volta,- csökkent születési súly,- megváltozó hemoglobin szintézis és D vitamin metabolizmus,- felnőttek vérnyomásának növekedése,- koraszülés,- a vérkeringés közben a vér oxigén abszorbeáló képessége csökken.

Az ólom emberi egészségre gyakorolt pozitív hatása nem ismert.

Az ólom egészséget befolyásoló hatásai több forrásból származnak (levegő, élelmiszer, talaj, ivóvíz). Az emberre megnyilvánuló teljes ráhatás ezen komponensek összegzett hatásaként jön létre. A légtérből közvetlenül belélegzett (inhaled) ólom és a légtérbeli porra és szemcsékre rátelepült ólom különösen a gyermekekre veszélyes, akik hajlamosak a szennyezőanyagokat tartalmazó környezetben játszani, miközben kezüket gyakran a szájukba veszik. Egyéb fő ólomforrások: az ólom levegőből származó rárakódása az élelmiszerül szolgáló növényekre, ólomforrasztású edényekből az élelmiszerekbe oldódása (leaching) és az ólomtartalmú festékek. Ezek a példák is érzékeltetik, hogy az ólom közegészség- ügyi hatásai több komponensből származhatnak.

4.2.2. AZ ÓLOM EREDETE

Az ólom lágy, képlékeny, hajlítható anyag. Rendkívül nagy az ellenállóképessége a víz okozta fizikai ráhatásokkal szemben, ezért a vízelosztó rendszerekben már évszázadok óta alkalmazzák. Ez az ellenállás teszi az ólmot tartóssá és hosszú ideig tartó anyaggá.

4.2.2.1. AZ ÓLOM ELŐFORDULÁSA A NYERSVIZEKBEN

Az ólom a földkéreg viszonylag kisebb alkotóeleme. Talajbeli mennyisége átlagosan 10 mg/kg-ra becsült (Bowen, 1966). A talaj az ólmot hatékonyan adszor- beálja és tartja vissza, ami onnan ered, hogy az ólom a szerves anyagokkal komplexeket alkot. Az ólom a talajban általában- karbonátok és- hidroxidok

formájában van jelen. Az ólom oldhatósága a természetes környezetben nagyon komplex, ezért kevésbé felderített.

A természetes előfordulású ólom az ívóvízellátásban nem képvisel jelentős forrást.

Az ólom fő forrása a felszíni vizekben az ólomtartalmú gazolin, a fosszilis üzemanyagok és az érc olvasztásából származó szilárd részecskék. Ezen részecskék 75 %-a < 0,9 pm átmérőjű, oldódnak és/vagy a csapadék vizek lefolyása közben szuszpenziót alkotnak. Az autóutak melletti tavak vizének ólomtartalma 2-3- szorta nagyobb lehet, mint az autóút nélküli tavakban. Persze a tényleges kon305