Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.2. Ólom a vízellátásban

R a gáztörvény állandó = 0,0821 L mor’K'1,

T a hőmérséklet (K).

>99 százalékos radoneltávolítás kb. a levegő/víz = 5 arányszám esetében érhető el. Amint a levegő/víz arány nő, az emisszió radon koncentrációja csökken. Az emisszió gazdaságosan GAC-al távolítható el (Adams et al., 1991).

147. ábra. Töltötomyos radoneltávolító rendszer

4.2. ÓLOM A VÍZELLÁTÁSBAN

Az ivóvíz általában nem tartalmaz nagy mennyiségű ólmot. Közegészségügyi hatásai azonban nagyobb fogyasztói tömeget érintenek. Az ivóvíz megengedett határértéke a tudomány jelenlegi szintjén 15 jag/L (100 vízminta esetén csak 10 minta lépheti túl ezt az értéket).

4.2.1. AZ ÓLOM LEHETSÉGES KÖZEGÉSZSÉGÜGYI HATÁSAI

Az ólom közegészségügyi hatásait általában a vérbeli ólom szinttel hozzák kapcsolatba. Az expozíciót (exposure) a vérbeli ólom szint koncentrációjával fejezik ki, 1 dl vérben lévő pg-nyi ólom, pg/dl egységekkel. A vérben megengedhető ólom koncentráció küszöbértéke azonban jelenleg még bizonytalanul ítélhető meg. A gyermekek és a terhes nők jóval érzékenyebbek a káros egészségügyi hatásokra, mint a társadalom egyéb tagjai.

Az ólom valószínűsíthető káros hatásai a következők (EPA, 1993; AWWA RF. 1990):- a gyermekek esetében a szellemi fejlődés,- a szellemi tevékenység gyengébb,- csökkent IQ (intelligencia hányados) jelentkezik,

304