Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.1. Radon a vízellátásban
4.1.8. A LÉGÚTI LERAKÓDÁS Az emberi légúti traktus a 137. ábrán adott (USPHS, 1968). Ahhoz, hogy a radon bomlási termékei tüdőrákot okozzanak, a termékeknek az orron vagy a szájon keresztül az emberi testbe, a légcsőn (trachea) keresztül a hörgő (bronchus) régióba kell behatolniuk, ahol a légutak már osztódnak és kisebbekké válnak. A kisebb elágazódások a bronchiolusok. Ezek vezetik a levegőt az alveolusok régiójába, ahol az oxigén és szén-dioxid csere játszódik le. A tüdőfelület jelentősen nő, ahogy a levegő a légutakon keresztül az alveolusok régiójába mozog lefelé. A különböző méretű aerosol részecskék lerakódását az emberi légúti traktus részeiben a 138. ábra érzékelteti (Hopke et al., 1996). Az ábra alapján megállapítható:- a legkisebb 1 nm nagyságrend méretű részecskék a diffúzió hatására zömmel az orrban és a szájban rakódnak le (deposit). Ezáltal az lnm nagyság- rendű frakció, amit a legártalmasabbnak tartanak, a hörgőkbe nem hatol be.- Ha a részecskék mérete a kémiai vagy fizikai folyamatok révén 5 nm körüli, a szállított aktivitás miközben hatékonyan hatol be az orr- és a száj traktusokba, már a hörgő régióban is lerakódik. így a tüdőszöveteket elérő sugárzás mértéke nagymértékben nő.- Amint a részecskék mérete a 100 nm felé nő, a lerakódás hatékonysága csökken, hiszen a részecskék a diffúzió hatására már kevésbé hatékonyan mozognak. 292 137. ábra. Az emberi légzőszervi traktus vázlatos diagramja.
