Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
3. Cianobaktérium toxinok a vízben - 3.11. A cianobaktérium toxinok eltávolítása víztisztítással
A PÁC eljárás tervezésekor, ill. a szénanyag megválasztásakor bizonyítani kell, hogy az a toxint hatékonyan képes adszorbeálni. 3.11.2.1. SZEMCSÉS AKTÍVSZÉN A GAC-szűréssel kapcsolatos kutatások (Bruchet et al., 1997) a toxinok adszorpciójával kapcsolatban az aktívszén hatékonyságát bizonyítják. Hangsúlyozzák azonban, hogy a toxinok adszorpciója (eltávolítása) az izoterma-számításoknál kapott kapacitásoknál kisebb, mert a háttérszennyeződésként a vízben lévő DOC a GAC szaturációját növeli. Másrészt a mikrocisztin eltávolítás részben a biológiai lebontásnak is tulajdonítható (Bruchet et al., 1977; CIRSEE, 1993). A toxinok eltávolítása GAC szűréssel azért jelenthet gondot, mert a toxinok csak az év rövid időszakában (vagy időszakaiban) jelennek meg a természetes vizekben, így ha a toxin csúcs a GAC részleges szaturációjakor jelentkezik, áttörés (breakthrough) lép fel. Egyébként a GAC nagyon hatékony cianobaktérium toxin eltávolító eljárás. 3.11.3. OXIDÁCIÓ Klórozás. A CIRSEE kutatások szerint 1 mg/L klórdózissal 500 pg/L mikro- cisztin-LR oldat oxidálásakor, tiszta víz esetében, 8 % eltávolítást lehetett elérni 2 h kontaktidő alatt (Bruchet et al., 1997). Más szerzők szerint a toxin oxidáció klórral csak akkor sikeres, ha elegendő a klórdózis. Nicholson et al. (1994) vizsgálatai szerint a hepatotoxinok, a mikrocisztin-LR és a nodularin klórozása akkor volt sikeres, ha 30 min kontaktidő után 0,5 mg/L maradék szabad aktív klór volt a vízben. A toxin eltávolító hatékonyság pH függőA klóramin hatástalannak bizonyult a hepatotoxin eltávolításához (Nicholson et al., 1994). A klórozás hatékonyságát a vízben lévő szervesanyag szint, ill. annak klórigénye is befolyásolja. Nagy klórdózisok biztosítása nagy szervesanyag tartalom esetében, különösen a magas szintű cianobaktérium tömegprodukció időszakában, más problémákat idézhet elő, például, trihalogénmetán és egyéb szerves halogének képződését. A vízművek nagyon óvatosak a klór önálló alkalmazását illetően a cianobaktérium toxinok oxidálásakor, mert félő, hogy az igényelt nagy klórdózis elriasztaná a fogyasztókat a csapvíz ivásától. Ozonizálás. Elméleti szempontból, a peptid (egymáshoz kapcsolt aminosavak) toxinok, molekuláris ózonnal történő megtámadásának potenciális helyei magukban foglalják a szabad amin csoportokat (nem-disszociált formáikat, R-NH2), míg a peptid kötés (bond) reaktivitása kicsi. A peptidek és a proteinek reaktivitása 264
