Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

3. Cianobaktérium toxinok a vízben - 3.11. A cianobaktérium toxinok eltávolítása víztisztítással

szintén nagymértékben függ, a kénatomok, az aromás gyűrűk és a kettős kötések jelenlététől. Például, a mikrocisztin-LR szerkezetére tekintve, fő támadási potenciális helyek az aromás gyűrű és az Adda aminosav két kettős kötései és az L-ar- gininból származó két amino csoport.

Néhány kutatási eredmény:- Szervesanyag mentes vízben a mikrocisztin-LR és LA oldat 500 pg/L ózo- nos oxidációja a toxinok 99 %-os oxidáció-hatékonyságát eredményezte, < 30 sec alatt, 0,2 mg/L ózondózis esetében.- Hagyományos víztisztító rendszerben az adagolt 1 mg/L ózon a Microcystis és az Oscillatoria tömegprodukció toxinját teljesen eltávolította (Keijola et al., 1988; Himberg et ah, 1989).- Anabaena tömegprodukcióból (bloom) származó anatoxin-a ózonos oxidációjakor 96-100 % eltávolítást értek eh- Mikrocisztin-LR gyors lebontását érték el 0,07 mg/L ózondózissal (155 pg/L

mikrocisztin-LR, 15 sec, 99 %; Rositano et ah, 1994). A természetes szerves anyag jelenlétéből származó oxidálószer igény miatt az ózon dózisokat 1 mg/L felett kellett tartani, a teljes mikrocisztin-LR lebontás érdekében (DOC szint 8,5 mg/L).

Az ózon következetesen nagyon hatékony, gyorsan oxidálja a toxinokat. Korlátja mindössze a nagy ózon dózis igény lehet, amely egyes, nagy DOC tartalmú vizeknél jelentkezik. Ugyanis ez esetben a DOC hajlamos cianobaktérium toxinokat termelni.

3.11.4. EGYÉB TISZTÍTÁSI MÓDOK

1. Kálium-permanganát. 1 mg/L dózisával, 30 min alatt, 95 %-os mikrocisztin-LR eltávolítást lehetett elérni (Rositano et ah, 1994), 200 pg/L kezdő mikrocisztin-LR koncentráció esetében. Nagyobb KMn04 dózishoz teljes eltávolítás tartozik.

A KMn04 és bármely más előoxidálószer alkalmazásával vigyázni kell (az algasejtek egyéb tisztítási folyamatokkal való eltávolítása előtt), mert például a kanadai vizsgálatok szerint 10 mg/L KMn04 adagolásakor a friss tömegprodukció sejtanyagából 40-80 %-nyi sejten belüli mikrocisztin-LR jutott ki a víztérbe (Lám et ah, 1995). A sejtek eltávolítása előtti oxidálást tehát csak nagy körültekintéssel lehet beiktatni.

2. Hidrogén-peroxid. 20 mg/L dózissal és 60 min kontaktidővel csak elhanyagolható mértékű mikrocisztin-LR lebontást lehetett elérni (Rositano et ah, 1994).

3. UV sugárzással csak 50 % nagyságrendű mikrocisztin-LR eltávolítás adódott.

4. Lassúszűrés. Keijola et ah (1988) kutatásai szerint a lassúszűrő a Microcys265