Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.6. Legionella pneumophila az ivóvízellátásban
2.6.3. A L. PNEUMOPHILA EREDETE A L. pneumophila és egyéb légionéba fajok eddigi kimutatott eredete a vízi környezetre utal (Morris et al., 1979; Fliermans et ah, 1981). Az ökológiai tanulmányok szerint az organizmus a természetes vízi környezet része és környezeti állapotuk széles tartományában képes túlélni (Morris et ah, 1979; Fliermans et ah, 1979). Erre utalnak az USA-ban végzett kutatások: 793 vízmintát gyűjtve 67 különböző tóból és folyóból, bebizonyosodott, hogy gyakorlatilag minden minta pozitív volt L. pneumophilára nézve (Fliermans et ah, 1987), amikor a DFA technikát [„DFA” direkt fluoreszcens (assay) kimutatási eljárás] alkalmazták a detektáláshoz. A légiós betegség, úgy tűnik, emberről emberre nem terjed át (Fraser et ah, 1977; Fraser, 1980). Az epidemiológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy az átvitel a környezeti forrásokból a fogékony emberi szervezetekbe a légúti rendszeren keresztül valósul meg (Fraser, 1980). A betegség terjedését elsősorban- a hűtőtornyok és- a kórházi melegvíz rendszerek közvetítik: általuk a L. pneumophila organizmusok száma nő, a belélegezhető részecske-méret (< 5 pm) eloszlás a betegség létrejöttéhez elegendő (Tchacker et ah, 1978; Dondero et ah, 1980; Arnow et ah, 1982; Helms et ah, 1983; Spitalny et ah, 1984: Witherell et ah, 1983; Withered et ah, 1986). A Legionella pneumophila organizmusok a természetes vízi környezetből a tisztítótelepekre kerülve, a hagyományos víztisztítást túlélik. Úgy tűnik, a L. pneumophila organizmusok klórral szemben jóval rezisztensebbek, mint a coliform baktériumok (Skaliy et ah, 1980). 110 35. ábra. Cigarettafüst részecskék méretének eloszlása szobalevegőben
