Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.5. Patogének a vízelosztó rendszer biofilmjében
csőrendszerben áramló vízre vonatkoznak, az üledék és a biofilm okozta hatásokat általában kevésbé taglalják. A mikroorganizmusok és a biofilm közötti egymásrahatást a mikroorganizmusok hosszúidejű perzisztens viselkedése miatt szükséges ismerni (van der Kooij, 1988; Robinson etal., 1995; Brettar et ah, 1992). A vízelosztó rendszer, úgy tűnik, a mikrobiális szaporodás szempontjából kedvezőtlen környezet, hiszen- a szerves szén koncentrációk alacsonyak,- fertőtlenítőszer van a vízben. Ennek ellenére a szaporodás jelensége és a sokféle mikrobiológiai populáció a vízelosztó rendszerben alátámasztottan dokumentált. A kutatások azt is bizonyították, hogy a hagyományos vízelosztó rendszerből származó ivóvizet fogyasztó lakosság enterális fertőzési kockázati valószínűsége (például) a fordított ozmózissal tisztított víznél nagyobb (Payment et al., 1993). 2.5.1. BIOFILM ÜZEMELTETÉSI TAPASZTALATOK PATOGÉNEKKEL A Camper et ah (1998) által létesített modell vízelosztó hálózatba (reaktor), célszerűségi okokból, valamely ivóvízelosztó rendszer vízéből izolált, következő patogén monokultúrákat táplálták be:- enterális patogéneket (Salmonella typhimurium, Escherichia coli 0157:H7) vagy más- opportunista patogéneket/coliformokat (Aeromonas hydrophila, Klebsiella pneumoniae). Ezt követően, bizonyos idő eltelte után az előzőkben felsorolt cél- mikroorganizmusok jelenlétében a hálózatba vízi heterotróf (waterborne heterotroph) populációt tápláltak be. Ezen populációk szintén hozzájárultak a reaktor felületén képződő biofilm populációhoz. A kutatások alapján a populáció-dinamika sajátos voltára rendkívül tanulságos következtetések adódtak (Camper et ah, 1998): 1. A biofilmnek meg van az a képessége, hogy az enterális baktériumok számára, a fekáliával való beoltódás után, tározóként, élettérként (niche) viselkedjék. Ezért vízvezeték-törés, meg nem engedett csatlakozás (cross connection) vagy egyéb fizikai csősérülések esetében a patogének hosszabb ideig tartózkodhatnak a biofilmben, mint ami az áramló vízből vett vízmintából következne, különösen, ha nagyobb klórszint alkalmazott. 2. A mikroszkópi vizsgálatok szerint a cél organizmusok általában önállóan, egyes sejtekként oszlottak el a biofilmen, mikrokoloniák képződését nem lehetett megfigyelni, kivéve a Klebsiella pneumoniae alkotta néhány kis kolóniát. 3. A vizsgált organizmusok és az általános biofilm populáció között érzékelhető kapcsolat nem volt kimutatható. 105