Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.5. Patogének a vízelosztó rendszer biofilmjében

4. A vizsgált négy mikroorganizmus a reaktorban határozottan eltérő módon viselkedett.

5. A Klebsiella pneumoniae (a két hónapos kísérleti időszakban) száma lassan csökkent, de még kimutatható volt, mind tenyésztéssel ampicillin-dextróz agar vagy m-Aeromonas-agar és fluoreszcens antitest módszerrel, a biofilmben és az áramló vízben egyaránt. Ez az organizmus állt ellen a leghosszabb ideig és nagy számú volt, még klór jelenlétében is. A kis mennyiségű maradék klór jelenléte a tenyészthető sejtek számát csökkentette az áramló vízben, de nem minden esetben csökkentette a biofilmbeliek számát.

6. Az Aeromonas hydrophila száma általában csökkent az időben, mind a bio- filmben, mind az áramló vízben, amint azt a fluorescens antitest módszer kimutatta. Két hét múlva a sejteket nem lehetett visszanyerni. Ezen mikroorganizmus klórozása, a biofilmből és az áramló vízből való gyors eltűnését eredményezte.

7. Az E.coli egyes fajai, mint az enterohamorrhagiás 0157:H7 faj (ECO 157), amely az emberre patogén hatású, gyorsan (két héten belül) eliminálódott. Egyetlen sejtet sem lehetett kimutatni akár tenyésztési, akár fluorescens antitest technikával. A mikroorganizmus kevésbé hajlamos kolóniákat alkotni tiszta szubsztrátum esetében. Ez meglepő, hiszen egyéb E. coli fajok kolóniákat alkotnak és a biofilmekben léteznek (Szewzyk et al., 1994, Robinson et ah, 1995).

8. Az aeromonasokat az ivóvíz rendszerekben a közelmúlt években alapos vizsgálatnak vetették alá. Az a vélemény alakult ki, hogy az aeromonasok inkább a vízbe tartozó (water-based), mintsem a víz által transzportált organizmusok, hiszen a vízi környezethez tartoznak és alkalmazkodtak a szaporodáshoz a vízrendszerekben (Rippey et ah, 1979).

Az aeromonas és a coliform számok között nincs korreláció.

Az aeromonasok három faját fogadták el általában, melyek klinikailag a legfontosabbak: Aeromonas hydrophila, Aeromonas caviae és Aeromonas sobria. Mindhárom fajt megtalálták a vízelosztó rendszerekben és a diarr- hoea-ban szenvedő paciensek székletében. Az ilyen betegekből a legáltalánosabban izolálták az Aeromonas caviae fajt (van der Kooij, 1988).

A vízelosztó rendszerre vonatkozó aeromonas számok az aeromonasokhoz kapcsolódó klinikai enterális esetek számával korrelál (Burke et ah, 1984).

A kutatások arra is utalnak, hogy az aeromonasok izolálása egyéb patogé- nek hiányában nem kielégítő bizonyíték arra, hogy az lenne az etiológiai ágens.

Az aeromonasok patogének lehetnek. Ha az ivóvíz rendszerekből izoláltak, gyakran ártalmasak (Gray et ah, 1990). Az aeromonasok ivóvízbeli széles106