Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.5. Patogének a vízelosztó rendszer biofilmjében
Bebizonyosodott:- a kis tápanyag koncentráción szaporodó, az ilyen állapotokhoz aklimatizá- lódott baktériumok ellenállóbbak a klórral és a klóraminokkal szemben, mint- a nagyobb tápanyag koncentráción elszaporodó baktériumok (Wolfe et al., 1985; LeChevallier et al., 1988). Megállapítható továbbá:- a biofilmben elszaporodó coliformok a biofilm mátrix által nyújtott védelem miatt, kevésbé érzékenyek a klórra, mint a csőben áramló vízben szuszpen- dált coliformok (Olivieri et al., 1985),- az is bizonyos, hogy a biofilm coliformok, ha a biofilm mátrixból kikerülnek, jóval érzékenyebbek a klórra,- a klórral szembeni érzékenység a sejtfelület lipopolysaccharid (LPS) komponens természetével is kapcsolatban van (Calomiris et al., 1994): az érzékenyebb coliform fajták több LPS anyagot eresztenek el klórozás közben, mint a klórt toleráló fajták. Az LPS összetétele viszont a rendelkezésre álló tápanyaggal van kapcsolatban (Stewart et al., 1992). 2.5. PATOGÉNEK A VÍZELOSZTÓ RENDSZER BIOFILMJÉBEN A gyomor-bélrendszeri patogén baktériumoknak a vízelosztó rendszerbeli viselkedése alig ismert. Általánosan feltételezett, hogy megfelelő koncentrációjú maradék fertőtlenítőszer jelenléte a komplex és sokféle természetű vízelosztó rendszerben a patogének szennyező hatása ellen védelmet nyújt. E tekintetben azonban több tényező idéz elő bizonytalanságot (Camper et al., 1998):- ismert, hogy a szuszpendált részecskék felületéhez kapcsolódó organizmusok túlélési valószínűsége a csőben áramló vízbeli organizmusokéhoz képest nagyobb mértékű, dacára a maradék fertőtlenítőszer jelenlétének. További probléma, hogy a biofilmből ritkán vesznek mintát. De mégha vesznek is mintát, akkor is kérdéses a patogének kimutatása, mert a szaporodó coliformok eloszlása a csőfelületeken egyenlőtlen;- a hagyományos tenyésztési módszerek közismerten érzéketlenek, ha az azonosítandó mikroorganizmusok változásokon (mint a sérülés, éhezés) mennek át, amelyek az elosztórendszerben jelentkezhetnek;- az ivóvízben lévő coliform baktériumok (ha jelen vannak), mint indikátorok alkalmazottak a fekális szennyeződés és az enterális baktériumok kimutatásához. Azonban vannak esetek, amikor- coliformok jelenlétében nincs fekális szennyeződés, vagy- a coliformok hiányoznak, bakteriális patogének azonban jelen vannak. Ilyen okok miatt a vízelosztó rendszer mikroorganizmusai közegészségügyi vonatkozásairól ismereteink gyérek. Ha léteznek is (pl. LeChevallier et al., 1983; McFeters, 1989; Stephenson, 1989; Ollos P.J., 1997; Piriou et al., 1994), azok a 104
