Öllős Géza: Víztisztítás-üzemeltetés (Egri Nyomda Kft, 1998)
1. A felszínalatti vizek hasznosítása ivóvízellátás céljára - 1.1. Környezeti követelmények - 1.2. Felszínalatti vizek termelése
a szivattyú és a szerelvények károsodását idézi elő. Ha a korrózió erős, a teljes szűrőfelület átszakadhat. 4. Korrózió. A korrózió olyan folyamat, amelynek hatására a fémek tönkremennek. A korrozáv vizek rendszerint savasak. Ezzel egyidejűleg viszonylag nagy lehet az oldott oxigén koncentrációjuk, ami a korrózióhoz gyakran szükséges is. Ez a korrózió sebességét is növeli. A korrozív vizek további lehetséges sajátossága a nagy széndioxid koncentráció, oldott szilárd anyag tartalom és hidrogénszulfid jelenléte. A korrózió folyamatához, a vízminőségen túlmenően, a víz áramlási sebessége, a fémek különböző neműsége is hozzájárulhat. Minél nagyobb az áramlási sebesség, a védő korróziós végtermékek a fémek felületéről annál inkább eltávolítódnak, így a felületeket további korróziós hatások érik. Ez is egyik ok, amiért az áramlás sebességét a szűrő nyílásaiban célszerűen kell megválasztani. A különböző anyagú fémek (mint pl. a rozsdamentes acél és a normál acél; az acél és a sárgaréz vagy bronz) egyidejű alkalmazását, ha lehetséges, kerülni kell. A korrózió mértéke a különböző anyagú fémek érintkezési pontjain vagy ahol a legszorosabb a kapcsolatuk, a legnagyobb 5. Bevonatképződés (incrustation), a korróziótól eltérően, nem a fémek tönkrementelét, hanem az ásványok fémeken és a szűrőfelülettel határos talajzónában való lerakódását jelenti. A víz fizikai és kémiai változása miatt a kútban és a kút szomszédságában az oldott ásványok oldhatatlan formává alakulnak és lerakodnak. Az üledék a szűrőnyílásokat és a hézagrendszert eltörni, miáltal a kút hozama csökken. A bevonatképző vizek rendszerint lúgosak. A kútbeli bevonatképződés alkalmas forrása a fölös karbonát keménység. A kalciumkarbonát kéregbevonat (mészkéreg) a kemény vizeket szállító vezetékben gyakori. A vas és a mangán, kisebb mértékben, szintén forrása a kútbeli bevonatképződésnek. A vasbevonat vöröses-barnás, a mangáné fekete. A vastartalmú vizekben a kutak környezetében a vasbaktériumok ugyancsak elszaporodhatnak (75. ábra, Hásselbarth et al., 1967). Ezek a parányi (minute, tiny) élő mikroorganizmusok közegészségügyi szempontból nem jelentenek veszélyt. Mivel azonban a vas lerakódását segítik, a nyálkás, zselintszerű iszapszerű anyag akkumulálódik, amely a szűrőnyílások és a talajpórusok eltömődését idézi elő. A vas- és mangánbaktériumokkal kapcsolatos bevonat a következő feltételekhez kötött (Hásselbarth et al., 1967): a. vas- és mangánbaktériumok jelenléte, b. kétvegyértékű vas- és mangánionok, mint tápanyagok, bizonyos koncentráció feletti jelenléte. A statikus állapotú oldatokban a minimálisan 1.6 mg/1 Fe2+ jelenléte szükséges a szaporodáshoz. Mozgó vízben, a kedvezőbb tápanyagajánlat következtében a kisebb koncentráció is baktériumszaporodást eredményez. 52
