Öllős Géza: Víztisztítás-üzemeltetés (Egri Nyomda Kft, 1998)
2. Völgyzárógátas tározók vízminőségének szabályozása - 2.1. A vízminőségi problémák okai
- egyes fajták azonban az ismételt süllyesztéshez hozzászoknak és tenyésznek,- ezért az évenként változó süllyesztés is alkalmazható. Az eljárás negatív hatása például az lehet, amikor a tározó száraz periódusban nem töltődik fel újra. 2.1.4.12. ARATÁS A makrofiták nagy tömegének eltávolítása a tározóból, a következő előnyökkel jár:- a lebegő- és oldott szerves anyagok és- szervetlen növényi tápanyagok tározóbeli, tehát belső forrását mérsékli, amelyek elsősorban a makrofiták növekedésekor, ill. elhalásakor kerülnek a víztérbe. Ezáltal- kevesebb lesz a vízben a THM-prekurzor,- az oldott oxigén koncentráció kimerítés csökken,- az őszi hónapokban a tápanyag koncentráció kevesebb lesz és- némileg a tározókapacitás csökkenése is mérsékelhető. A kisebb tározókban azonban a makrofita-aratás után algavirágzás jelentkezhet, mert a vízben a víztér- és a fenéküledék zavarása miatt átmenetileg több tápanyag lehet jelen. A gépi aratáskor a gyökeres, úszó és a vízből kiálló növényzet- levágásra,- összegyűjtésre és- eltávolításra kerül. Amikor a gép vágóéle 2-3 cm-re az üledékbe mélyített, a növények gyökérzete tönkremegy, miáltal a növény további növekedése korlátozottá válik. Az aratás optimális időpontja a mérsékelt égövón július-augusztus, mert ekkor nagymennyiségű növényi biomassza távolítható el, mielőtt még a növényzet elhalása, és ennek folytán a lebegő és oldott szerves anyagok a vízbejutnának. 2.1.5. A TÁROZÓ ÖNTISZTULÁSA A tározó vizének az a tulajdonsága, hogy szennyeződését követően automatikusan igyekszik a szennyeződést megelőző minőségét visszanyerni, öntisztulásnak nevezzük. A tározó öntisztulását segítő legfontosabb folyamatok a 12. táblázatban adottak (Oskam, 1982 1995). 146
