OVH: A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai. A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (OVH, 1984)
3. Gazdálkodás a vízkészletekkel
sites eltünteti az esetenként nagymértékű helyi mérleghiányokat. A teljes vízgyűjtőre vonatkozó, viszonylag alacsony kihasználtsága átlagérték mellett jelenleg is vannak — és a jövőben is lesznek — olyan részvízgyűjtő területek, amelyeken a vízigény gazdaságosan nem elégíthető ki. A vízkészlet és a vízszükséglet közötti egyensúlyra jellemző, hogy eddig vízhiány helyileg és csak átmenetileg ,aszályos időszakban volt, és ez általában nem annyira a vízkészlet korlátái, mint inkább a kapacitáshiány miatt következett be. 3.3. A vízgazdálkodás jogi és közgazdasági keretei A vizek, mint a természeti erőforrásaink részei, alkotmányunk szerint a nép vagyonaként állami tulajdoniban vannak. A velük való gazdálkodásnak, minőségük védelmének, valamint a hasznosítóik között keletkező kapcsolatok össztársadalmi érdekű rendezésének fontos eszközei a jogi és a közgazdasági szabályozók. A vízügyi jog és igazgatás A vízügyi jog, mint az államigazgatás egységes jog területének szerves része, két részre tagolódik : — a közcélú vízgazdálkodási feladatok ellátásának és a végrehajtó szervezetek működésének szabályozására, azaz a vízgazdálkodás jogára, valamint — a vizekkel kapcsolatos társadalmi érdek- viszonyok közhatalmi elrendezésére szolgáló vízjogra. A vízügyi jog jelenlegi egységes rendszerét a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény és annak végrehajtási rendelete foglalta össze. A Vízügyi Törvény az elmúlt húsz évben — a társadalmi-gazdasági körülmények változása ellenére — alapjaiban időtállónak bizonyult. Szabályrendszere elemeinek egységes továbbfejlesztése, korszerűsítése azonban elmaradt a kívánatostól. Ennek oka nem a helyes törvényi alapok hibájából vagy hiányából, hanem abból következett, hogy a gyors társadalmi — és főleg gazdasági — fejlődés változásaival a vízügyi jogalkotás nem tudott lépést tartani, s az aktuális jogalkotási igények az egységes fejlesztést útjáról esetenként eltérítették. Erre utal az is, hogy míg az 1965 óta hozott magasabb szintű ágazati jogszabályoknak csak 20%-a vesztette hatályát, addig az alacsonyabb szintű, főleg az aktuális kérdéseket szabályozó jogszabályoknak 66%-a. Az elmaradás azért figyelemre méltó, mert a fejlődés során olyan változások következtek be mind a társadalomiban, mind a gazdaságban, amelyek a vízügyi viszonyok újtípusú formáit alakították ki. Példaként említhető a természeti környezettel kapcsolatos értékítélet és a területhasználatok feltételeinek sokrétű változása, a technológiák és az életmód minőségi fejlődésének következtében általánossá váltak a vizeket érő közvetett — és vízjogi szabályozás körén kívül eső — hatások. Változott és változik az igazgatás és a gazdaságirányítás rendszere, módosulnak az érdekeltségi viszonyok. Általában megnövekedett a víz és a vízgazdálkodás szerepe, gyarapodtak és változtak az emiatt keletkező érdekellentétek, amelyek feloldására a vízügyi jognak új eszközöket és magatartási normákat kell alkalmaznia. A vízgazdálkodásnak önálló népgazdasági ágazattá, majd később népgazdasági ággá szerveződésével megteremtődtek az elvi irányítás feltételei. Amiatt azonban, hogy a felügyeleti irányítás szőkébb maradt az ágazati irányításnál, ellentmondások jelentkeztek, 'amelyek a hatáskörök decentralizálásával, a demokratizmus fejlődésével bővültek és növekedtek. A társulati forma ugyanakkor azzal, hogy a vizek állami tulajdonából származó követelményeket összhangba hozta a csoportérdek szervezett érvényesítésének lehetőségével, korszerű, jövőbe mutató szervezeti formának bizonyult. A gazdasági szabályozás A gazdasági szabályozás körébe azok az eszközök tartoznak, amelyek az ágazatban a gazdaságpolitika érvényesülését biztosítják. A célokat — az időtávlatnak megfelelően — a népgazdasági terv foglalja össze, és ehhez szervesen illeszkednek a gazdasági szabályozók, a végrehajtás lehetőségeit meghatározó eszközök. A terv és az ágazat kapcsolatait, valamint az ágazat szabályozórendszerét az általános keretek között az ágazat sajátosságai motiválják, nevezetesen az, hogy — az ágazat infrastrukturális jellegű, — szorosan kötődik a földrajzi, természeti adottságokhoz, — egyes tevékenységei a természeti és emberi kapcsolatok révén szorosan összefüggnek és egymásra hatnak, — tevékenységeinek alapja a vízkészlet, amely a természet egységes vízháztartásának térben és időben változékony, véletlenszerű eleme. A vízgazdálkodás és a társadalmi, valamint gazdasági folyamatok összefüggéseiben két aspektust kell érvényesíteni: egyrészt a víz a természet — környezet-biológiai, kémiai és fizikai szempontból — fontos tényezője, a hő- és anyagforgalom szabályozója, másrészt a víz a társadalom és a gazdaság anyagi és biztonsági szükségleteinek jórészt helyettesíthetetlen alapanyaga. A vízgazdálkodás alapvető jellemzője, hogy a vízzel kapcsolatos gazdasági, emberi tevékenységek irányítása csak részben tartozik az ágazat körébe. A vízgazdálkodás gazdasági szabályozórendszerének tehát minden vízzel kapcsolatos folyamatban érvényesülnie kell, összhangban a népgazdasági tervvel és az általános szabályozórendszerrel . 36
