OVH: A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai. A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (OVH, 1984)
3. Gazdálkodás a vízkészletekkel
Az ipari vízhasználatok számottevő mennyiségi növekedése az egyre jobban terjedő víztakarékos technológiák miatt nem várható. Lényegesen bizonytalanabb azonban a víz minőségének az alakulása. Ebben a vonatkozásban kedvezőek az NSZK és Ausztria eddigi beavatkozásai, ahol a vízlépcsőkkel együtt megépítették a szennyvíztisztító berendezéseket is. A nagyobb települések {Linz, Becs) ipari és települési szennyvizei is megtisztítva kerülnek a Dunába. Legfontosabb számunkra a Morva és a Vág folyót, valamint a hazai Duna-szakaszt terhelő szennyvizek tisztítása, aminek a Nagymaros—Adony közötti kavicsterasz értékes partiszűrésű ivóvizeinek védelme miatt van különös fontossága. A más vízgyűjtőbe történő átvezetések közül reálisan csak a Rajna—Majna—Duna-csatorna üzemibe helyezése után, a 90-es években lehet a Majna völgyébe történő kisebb mértékű átvezetéssel számolni. A vízhasználatok és a vízátvezetések miatt összességében a Duna kisvízi készletének legfeljebb 5—8%-os csökkenése várható 2000-re. A Duna vízgyűjtőjén a hegyvidéki tározók össztérfogata jelenleg 2,5 milliárd m3, a tervezett további fejlesztésnek főleg gazdasági és környezetvédelmi szempontok szabnak határt. Ezek a tározók azonban inkább növelik, mintsem csökkentik a kisvízi készletet, így részünkre kedvező hatásúak. A Tisza-völgyben a vízgazdálkodási fejlesztési lehetőségeinket Csehszlovákia, Szovjetunió és Románia tiszai vízgyűjtőjére eső részeken történő beavatkozások befolyásolják. Általánosságban megállapítható, hogy a jövőbeli nagy vízfelhasználási előirányzatok ma már nem tekinthetők reálisnak. A Sajó, a Bódva, a Hernád, a Ronyva és a Bodrog vízrendszerében készletcsökkenéssel elsősorban a kelet-szlovákiai öntözésék nagyobb fejlesztése esetén kell számolnunk. A klíma- és talaj viszonyokból következtetve, csak 'az eddig bejelentetteknél kisebb fejlesztés valószínű. A tározóépítések legnagyobbrészt befejeződtek, már csak kisebb ivóvíztározásokat irányoztak elő. Az említett vízfolyásokon a víz minősége általában megfelelő, II. osztályú, kivéve a Sajó IV. osztályú vizét. A Szovjetunió felől érkező vizek minősége I. osztályú, sem ebben, sem a mennyiségben változás nem várható. A tiszai vízkészlet-gazdálkodás külföldi befolyásolásában Románia a meghatározó. A lefolyó vizek mennyiségében és a vízjárásban alapvető változás nem várható. A korábbi tervékiben előirányzott átvezetésék, nagyobb öntözővíz-kivételek valószínűen csak nagy távlatban valósulnak meg. A vizek minősége azonban ma általában II. és III., kisebb részben IV. osztályú, így elsősorban ezekre kell tekintettel lenni. összegezve megállapítható, hogy a Duna távlati hasznosításának tervezésénél reálisan a jelenlegi nagyságrendű és időbeni lefolyású vízkészlettel, továbbá a hazai szakaszon némi vízminőségromlással kell számolni. A Tisza völgyében megfelelő lehetőségekkel rendelkezünk a készletcsökkenés ellensúlyozására {pl. dunai vízpótlás). A figyelmet és az erőket itt is a vízminőség-védelemre kell koncentrálni, mind a hazai, mind pedig nemzetközi vonatkozásban. A vízigények és a vízhasználatok A vízkészlet-gazdálkodás gyakorlatéban a vízigény egyrészt normatívákon alapuló tervezési kategória, másrészt a vízjogi engedéllyel megszabott határérték. A ténylegesen igénybe vett vízkészlet a vízkivétel vagy a frissvízhasználat, míg az elpárolgó, a termékbe épülő víz- mennyiség a vízifelhasználás, vízfogyasztás. A vízhasználatok három csoportba sorolhatók: —i Azok, amelyek a csapadékot és a felszínközeli víztartók vizét közvetlenül hasznosítják (növénytermesztés, erdészet), ma még a vízmérlegünknek nem elemei. — Azok, amelyek a vizet vízkivételi berendezések segítségével veszik ki a felszíni vagy a felszín alatti víztartóból és használat után — többnyire szennyezetten — ugyanoda vagy más víztartóba eresztik vissza. A vízkészlet-gazdálkodás jelenleg elsősorban az ebbe a csoportba tartozó vízszükségletekkel és használt vizekkel foglalkozik. — A vízhasználók harmadik csoportja a folyók és a tavak vizét a mederben hasznosítja. Ilyenek: a vízi közlekedés, a vízparti üdülés, a halgazdálkodás, a vízerő-haszno- sítás, a vízi haszonnövények kitermelése stb. A vízkészlet-gazdálkodás ezekkel a használatokkal csak részlegesen foglalkozik, mivel ezek általában nem használják el a vizet számiba vételre érdemes rneny- nyiségben. Az 1980. évi vízigényeket és frissvízhaszná- latökat a 14., a 25. és a 16. táblázat tartalmazza. Az öszes vízigény a Duna és a Tisza vízrendszere között 55—45%-ban oszlik meg. A felszín alatti készleteket igénybe vevő vízművek a településhálózatnak megfelelően elosztottak. A 14. táblázat A felszíni vízkészletet terhelő vízigények (1980) miillió m'Vév Vízigény Dunavízgyűjtő Tlisaavízgyűjtő Országos összesen Lakosság (közműről) 133 43 176 Ipar 2491 1495 3986 öntözés 445 1135 1580 Halgazdaság 112 154 266 összesen 3181 2827 6008