OVH: A Felső-Tisza komplex vízgazdálkodás fejlesztése (OVH, Budapest, 1975)
3. A vízgazdálkodással szemben támasztott igények
11 A területfejlesztési elképzelések a vízgazdálkodás fejlesztése nélkül nem válhatnak valóra. így ezek összhangját biztosítani kell. A vízgazdálkodással szemben támasztott igények kielégítésénél nagy figyelmet kell fordítani a többcélú létesítményekre. Ezek megvalósitása ugyanis arányosabb költségeloszlást és várhatóan rövidebb megtérülést eredményez. 3.2 A lefolyás! viszonyok .jellemzése 2 A Tisza teljes vízgyűjtő területe 157,2 ezer km . A vízgyűjtő terület kb. 1 %-a magas hegység, 18 %-a középhegység, 35 %-a dombvidék, 46 %-a sikság, az erdővel boritott terület nagysága mintegy 26-27 %. /l. táblázat/ A Tiszavölgy medencéit hirtelen emelkedő magas hegységek határol ják, középső része széles, lapos sikság, kis eséssel. A Szamos torkolata feletti Tisza vízgyűjtő alakja kedvezőtlen, rövid és széles. A hegyoldalak lejtése meredek, a mellékfolyók viszonylag rövid utón érik el a folyót, igy az árvizek összetorlódnak. A Szamos vízgyűjtő területe nagyobb, forrásvidékét magas hegyek koszoruzzák. Vízgyűjtőjének alakja kedvező, a hosszú utón az árhullámok kiegyenlítődnek, amit elősegít az is, hogy a Szamost je lentősebb vízfolyások nem táplálják. A Bodrog vízgyűjtő alakja kedvezőtlen, a hegyekről a vizek nagy eséssel rohannak le, és a hegyek lábánál az esés hirtelen lecsökken. Ez az árvizek összetorlódását okozza. A Sajó vízgyűjtője legyező alakú a hegyi jelleget a torkolatáig megtartja, a Tisza legtorrensebb mellékfolyója. Áradáskor az ősz szes mellékfolyók vize közül először a Sajó vize ér a Tiszához, négy-öt nappal megelőzve a tiszai árhullámot.
