OVH: A Felső-Tisza komplex vízgazdálkodás fejlesztése (OVH, Budapest, 1975)
3. A vízgazdálkodással szemben támasztott igények
12 A Tisza lefolyási viszonyai az 1836-ban megkezdett szabályozási munkák eredményeként megváltoztak. A nagyvizi szabályozás átmetszések létesítésével és töltések építésével valósult meg. A Tiszalöki duzzasztó elkészülte után a meder beágyazódási folyamata lelassult, sőt a bőgőben a feltöltődés is megkezdődött. A következő táblázatban megadjuk a hatásterületre jellemző szelvények éves középvízhozamokra vonatkozott fajlagos lefolyási értékeit. FOLYÓ SZELVÉNY VÍZGYŰJTŐ tér. km 1972. 1/s/kif 1962/71 1/e/knf TISZA TIVADAR 12.540 13,2 19,5 SZAMOS CSENGER 15.284 5,65 9,01 TISZA VÁSÁROSÉT AMÉNY 29.057 7,56 12,6 KRASZNA ÁGERDŐMAJOR 1.974 1,31 3,9 TISZA POLGÁR 62.723 5,46 8,91 LÓNYAI CS. NYÍRSÉGI VIZEK 1.6501,8* Az adat összehasonlításként szerepel, 1890-1918 időszakra vonatkozik. A táblázat adataiból is kitűnik az az ismert tény, hogy a Tisza felső szakaszán kimutatható vízkészlet legnagyobb része határainkon túl keletkezik. Az elemzés érdekében szükséges ezek mennyiségi vizsgálata. A Felső-Tisza térségének társadalmi-gazdasági fejlődése szempontjából mind a maximális, mind a közepes, mind pedig a kisvizek idején keletkező vízkészletek lényegesek. A maximális vízhozamok elsősorban az árvízvédelemre és az árvizi biztonságra vannak kihatással. A Tisza vízjárása igen szélsőséges, éven belüli változására jellemző a hóolvadásból, illetve a tavaszi esőzésekből származó árviz, de előfordul a késő őszi árhullám is.
