OVH: A Balaton vízgazdálkodása (OVH, Budapest, 1968)
2. A Balaton általános ismertetése
2. A BALATON ÁLTALÁNOS ISMERTETÉSE A Balaton Közép- és Nyugat-Európa legnagyobb tava. A tó a Dunántúl közepén 5774 km2 vízgyűjtőterület természetes medencéjében a jelenkori természeti és gazdasági környezet, valamint a mesterséges beavatkozások együttes hatására kereken 600 km2-es vízfelülettel alakult ki. A Balatont körülvevő táj a földtörténet négy tengerének levonulása után — mintegy kétmillió évvel ezelőtt — keletkezett. A környék felbecsülhetetlen gyógyvízkincsei az utóvulkáni működés eredményei. Európa legnagyobb melegvíz-tavának utolsó megjelenési formája a 6 ha területű hévízi tó radioaktív, kénhidrogénes-szénsavas gyógyvizével a Balatonnal egyidejűleg jött létre. A tó medencéjét a jégkorszak alatt bekövetkezett kéregmozgások mintegy 17—22 ezer évvel ezelőtt alakították ki. Az évezredek folyamán váltakozó csapadékbő időszakok az ősi, akkor még tagolt medencét két ízben is feltöltötték. Az ősmedence a csapadékszegény korokban ismételten kiszáradt. A végül is hosszabb időn át állandósult, a mainál sokkal kiterjedtebb víztükör az elválasztó magaslatokat hullámveréssel mosta el, és kialakította a mai egységes tó medencéjét. Az így kialakult Balaton a Kis- Balaton, a berkek és a tapolcai medence területét is elfoglalta. A mainál jóval magasabb vízszintű tóból csak a vulkáni kúpok szigetei emelkednek ki. A tó természetes biológiai élettér, melyet a környezetében végbemenő természeti változások és kultúrhatások kisebb- nagyobb mértékben befolyásolnak. 2.1 A Balaton vízminősége A vizek minőségét kémiai, biológiai, fizikai és radiológiai tulajdonságaikkal szokás jellemezni. Rövid ismertetés keretében néhány fontosabb kémiai és biológiai jellemzőt lehet kiemelni. A Balatont vízkémiai szempontból északi, középső és déli medencére oszthatjuk. Az északi medencében a sótartalom magasabb, a déli medence viszont szennyezettebb. A középső medence sok tekintetben átmenetet képez az északi és a déli között. A Balaton-víz elemzésekor szembetűnik a magnézium-tartalom, mely a Keszthelyi-öböl kivételével mindig magasabb, mint a calcium mennyiség. A kloridion a Balaton hossztengelye mentén közel egyenletes elosztású. A szulfátion meny- nyisége a Fűzfői-öbölben a legmagasabb és a Zala-torok környékén a legalacsonyabb. A legnagyobb nitrogéntartalmat a Keszthelyi-öbölben mérték. A nyílt vízi értékek az északi medence felé fokozatosan csökkennek. A Balaton vizében a Zala-torok kivételével nincs szabad széndioxid. Egy-egy komponens esetében is nagy ingadozások tapasztalhatók. A szélső értékre jellemző, hogy a Balaton ugyanazon pontján 120—50, sőt télen jég alatt 0 mg/l-es szulfáttartalmat is mértek. A Balaton magnézium-kalcium-hidrokarbonátos típusú víz. A kalcium- és a magnéziumionkoncentráció fordítottan arányos. A Balaton hossztengelyén észak felé haladva egyre inkább a magnéziumsók jutnak túlsúlyba. A pH és az oxigéntartalom ÉK-ről DNY-ra haladva meglehetősen egyenletes. Az összes nitrogén-, foszfor-, kovasav- és szulfáttartalom a fenti irányban növekszik, ezzel szemben a parti vizek a nyílt vízzel összevetve szélsőséges értékeket mutatnak. A beömlő és a Sión elfolyó vizek kémiai elemzése alapján megállapítható, hogy a tó ionmérlegében a kalcium és a hidrokarbonát tekintetében jelentős többlet mutatkozik. Ebből jelentékeny mennyiségű biogénmész kiválására lehet következtetni. A vízi növényi és állati szervezetek anyagcseréje folyamán kivált mész egy része ismét oldatba megy, majd a keletkező szervesanyag-hulladékkal együtt vízben oldhatatlan kalciumkarbonát képződik. A kicsapódó mész és a fenéküledékben felhalmozódó szerves anyag együttes mennyisége kb 200 ezer t/év. Ez a tó fenékiszapjának kb. 0,2 mm-es évenkénti vastagodását idézi elő. A meteorológiai körülmények mind kémiai, mind biológiai szempontból váratlan vízminőségi változást idéznek elő. A szélerősség változása a tó lebegőanyag-tartalmában egy nagyságrendi különbséget is okozhat. Az oxigénfogyasztás mértéke csendes, nyugodt víz esetén 5 mg/1 alatt van, viharban azonban elérheti a 9 mg/l-t is. Külön említést érdemel, hogy a szél felerősödésével a kalciumion-koncentráció a magnéziumion-koncentráció rovására erősen megemelkedik. A vihar okozta vízminőségromlás a baktérium-szennyezettségre is vonatkozik. Szélmentes időben a nyílt vízben baktérium-szennyezettség nincs, nagyobb iszap-fel- keveredés hatására viszont jelentékeny szeny- nyezettség mutatkozik. Ebből következik, hogy a baktériumok jó része egy-egy felkeveredés hatására az iszapból jut a vízbe. A Balatonba ömlő kisebb vízfolyásokat kémiai hatás tekintetében két csoportra oszthatjuk. Az 9
