OVH: A Balaton vízgazdálkodása (OVH, Budapest, 1968)
2. A Balaton általános ismertetése
első csoportba a források által táplált vizek tartoznak. A tókömyék igen változatos geológiai felépítése következtében ezek sokfélék; savanyú vizek, karsztvizek, bazaltos források stb. Kemizmusukra jellemző, hogy folyásuk mentén összetételük egyre inkább a Balaton vizéhez válik hasonlóvá. A magas össz-sókon- centrációjú karsztos vizekben pL a pH, az oxigén-, a magnézium- és a szulfáttartalom emelkedik, viszont a szabad széndioxid mellett csökken a kalcium és a hidrakarbonát mennyisége. Az alacsony össz-sókoncentrációjú bazaltos forrásvizekben emelkedik a pH, az oldott oxigén-, a kalcium-, a magnézium-, a hidrokarbonát- és a szulfáttartalom, csupán a szabad széndioxid csökken, miközben a szabad karbonát is megjelenhet A déli parton jellegzetes barnás színű berekvizeket találunk. Jellemző a vizek magas magnézium-, nátrium-, szulfát- és kloridtar- talma. A változó kalciumtartalom a növényzet asszimilációs tevékenységének intenzitásában érezhető. A magnézium-utánpótlás valószínűleg a vízbe hulló porból, a szulfáttartalom pedig a korhadó növényzetből származik. A vizsgált vizekben a foszfor- és nitrogéntartalom alacsony. Felszaporodásuk szerves és szervetlen szennyezések révén következik be. Az elégtelenül tisztított balatonfüredi szennyvíz a partszakaszt nagymértékben szennyezi. Itt megnövekszik az ammóniakoncentráció. A 100 m-es körzetben vett minták összetétele megközelíti a Balaton vízminőségét. A füredi szennyvíz hatása itt már nem mutatható ki, de a nádasba vezetett víz a nádas határáig erős szennyezést mutat. Hasonló eredményi mutatott a Fűzfői-öböl, ahol a nádasból kiérve 250 m-re már az átlagos balatoni vízminőség található. Az öböl közepén a parttól kb. 1 km-re egyáltalán nem mutatható ki a Nitrokémiai Ipartelepek hatása. Kedvezőtlenebb a helyzet a Keszthelyi-öbölben. 2.2 A vízháztartás és a tó élettani összefüggései A vízháztartás egészének vagy egyes összetevőinek bármiféle megváltozása a tó életterének módosulását vonja maga után. Maga az az elhatározás, hogy a vízszinteket határok közé szorítva ingadozásukat csökkenteni kívánjuk, a vízi élettér megváltozásán keresztül a tóban található növényi és állati életre jelentős befolyással van. A kis vízszintingadozás a növényi élettér számára általában kedvező. A növények szaporodása és fejlődése az állandósult környezetben igen nagy mértékben meggyorsul. Az élettani folyamatok megváltozásának vízminőségi visszahatásai igen bonyolultak és még nem is eléggé ismertek ahhoz, hogy rövid tájékoztatóban foglalkozzunk velük. Annyit azonban ki kell hangsúlyoznunk, hogy az élettér valamennyi összetevője az adott feltételekkel szoros összefüggésben és egyensúlyban van. Minden élőlénynek meghatározott és nélkülözhetetlen szerep jut. Az élettér elkerülhetetlen változásait a biológiai egyensúly bizonyos határokig képes rugalmasan követni. Súlyos károk származhatnak azonban akkor, ha megfelelő ellenőrzés nélkül az összetevők úgy változnak meg, hogy az egyensúly megszűnik. A növényi élet egyik képviselője a nád. Ez a növény a vízi élettér egyetlen olyan tényezője, mely a mennyiségi vízháztartásra nagyfokú párologtatásával, mint fogyasztó lényeges befolyással lehet. A nádra mint partvédő növényzetre, mint árura és mint a biológiai egyensúly, a víz tisztulásának fontos tényezőjére meghatározott kiterjedésben szükség van. Terjedése mechanikai irtással, ill. a kitermelés eszközeivel megakadályozható. Biológiai irtása veszélyekkel jár. A növényevő halak betelepítése esetén pl. nem tudnánk a nádasokat a kívánt helyeken csökkenteni és ismét másutt fejleszteni, hanem területük a halak mozgása és étvágya szerint alakulna. Tapasztalatok szerint az áprilisi sarjadó nádat a növényevő halak minden más növénynél jobban kedvelik. A nád ilyen kiirtása egyes halastavakban új partvédelmi művek építését tette szükségessé. A növényevő halak kihalászása a nyílt tavon igen nehéz feladat. A hínár térfoglalása a fajták összetételétől és a megjavult életfeltételektől függ. Az állandósult vízszint kedvez a hínár szaporodásának. Jelenléte egyébként is elengedhetetlenül szükséges, mert víztisztító szerepe van (fotoszintézis). Túlburjánzás esetén a kulturált üdülést korlátozza, hiánya az öntisztulást lassítja. A hínár által elfoglalt terület ésszerű határok közé szorításának a módozatai még nem elég fejlettek. Nem elegendő a hínárt kiirtani, hanem partra is kell szállítani. Gazdaságos kitermelés és szállítás esetén a hínár talajerő-utánpótlási célokra hasznosítható. Mechanikai irtásával kapcsolatban eltérőek a vélemények. Egyesek szerint, ha darabolják, nő az elterjedés lehetősége, ami csak nehezíti a tó tisztántartásának egyébként is fokozódó gondjait. Más vélemények szerint a Balatonban honos fajták 80%-a ilyen úton szaporodásra nem alkalmas. A hínárfajták biológiai irtásának eszközei ugyancsak a növényevő halfajták lennének. A biológiai irtás folyamata azonban éppúgy nem ellenőrizhető, mint a nád esetében. Túlzott visz- szaszorítása esetén az alacsonyabb rendű mo- szatok elterjedése is sok kárt okozhat. A tápláléklánc megszakítása a tó elöregedésével, eutrofizálódásával jár. A vízi növényzet biológiai irtásával kapcsolatban tehát minden esetben csak a legkörültekintőbb, természettudományosán megalapozott és kellően kipróbált módszereket szabad alkalmazni. Minden természetellenes beavatkozás káros és visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat meg. A vízi növényzet biológiai visszaszorítására szánt növényevő halak betelepítését 10