Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízmérés
27. ábra. A vízsebesség értékének változása a vízfolyás egy függvényében (42) 28. ábra. A meder szelvényrészekre bontása (42) pontjában tűzzük ki azokat a függőlegeseket, amelyben a vízmozgás sebességét mérjük. Ezeket a sebességértékeket az egész szelvényrészre érvényesnek fogadjuk el. Az egy függőlegesben végzendő sebességmérések helyét a 20. táblázat mutatja (41). Ha a tengelykeresztben, melynek függőleges tengelye a vízmélységet, vízszintes tengelye a vízsebességet jelöli, felrakjuk az egy függőlegesben, de különböző mélységekben mért vízsebesség-értékeket, akkor a 27. ábrához hasonló, vízszintes tengelyű parabolát kapunk. A parabola csúcsa, vagyis a legnagyobb vízsebesség, valamivel a víz színe alatt van. Az egy függőlegeshez tartozó, de mélységben változó vízsebességek középértékét egyszerű átlagszámítással határozhatjuk meg. A vízsebességet egyszerű, könnyen kezelhető műszerekkel mérhetjük. Egyszerűségük miatt indokolt lehet, hogy a gazdaságokban is használják őket. Ilyen egyszerű mérőműszer a Pitot—Darcy-féle cső és a forgószárnyas sebességmérő (29., 30. ábra). A Pitot -—Bony-csővel végzett vízsebességmérés azon az elven alapszik, hogy a víz mozgási v2 energiája átalakítható helyzeti energiává. A mozgási energia m—•, a helyzeti energia mgh, ahol m = a vizsgált víztömeg, v = a mozgás sebessége, g = a gravitációs gyorsulás, h — a helyzeti energiának megfelelő magasság. 29. ábra. A Pitot—Darcy 30. ábra. Forgóműves vízsebességsebességmérő elvi rajza (42) mérő műszer (42) 68
