Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízmérés
A két értéket egymással egyenlővé téve a v sebesség kifejezhető v = ^2 hg (15) Helyezzünk két csövet a vízbe. A derékszögben hajlított cső száját fordítsuk szembe a vízfolyással. A másik, egyenes csövet ugyanilyen mélységbe eresztve, függőlegesen helyezzük a vízbe. Azt tapasztaljuk, hogy abban a csőben, amelyiknek a szája szembe van fordítva a vízfolyással, a víz magasabban áll, mint a másikban. A különbség az a h magasság, amely arányos a mozgási energiával, s amelyből a sebesség a 16. képlet alapján kiszámítható. A képlet az ideális folyadékokra érvényes, a gyakorlatban csupán szorzótényező (k) alkalmazásával használható. v = kf2Yh (16> ahol k > 1, és értéke a cső kialakításától függ. Ha kiemeljük a képletből a szintén állandó értéket jelentő ^2 <j-1, akkor a képlet tovább egyszerűsíthető v = c ]fh (17) A c értékét kísérleti úton állapítják meg, s a műszerrel együtt megadják. A forgómüves sebességmérés azon alapszik, hogy a vízbe helyezett szárnyaskereket a különböző sebességgel mozgó víz különböző sebességgel forgatja (30. ábra). A szárny forgási sebessége és a víz sebessége között összefüggés van. Ha a szárnyhoz fordulatszámláló berendezést kapcsolunk, akkor csak a fordulatszámláló észlelése és időmérés az a két feladat, melyet el kell végeznünk, hogy a víz sebességét megkapjuk. A forgóműves sebességmérők általános képlete ’U = a + ft • n, (18) ahol n = a másodpercenkénti fordulatszám, a és b = a műszert jellemző állandók. A forgóműves vízsebességmérőhöz csatolt használati utasításban közük a vízsebesség számításához szükséges a és b állandók értékét, valamint a műszer kezelésére vonatkozó előírásokat. Akár a Pitot— Darcy-féle csövet, akár a forgószárnyas vízsebességmérőt használjuk, a mérést úgy kell elvégezni, hogy az előzőkben tárgyalt és kijelölt függőlegesekben közvetlenül a víz felszíne alatt, majd meghatározott mélységekben pontonként mérjük a víz sebességét, mindaddig, amíg csak a műszerrel meg tudjuk közelíteni a mederfeneket. A víz sodrása ellen a műszer aljára rendszerint nehezék van függesztve, emiatt azonban a mederfenék közvetlen közelében a víz sebességét mérni nem tudjuk. A függőlegesen észlelt vízsebesség-értékek görbéjének felrakása során a felszín alatti és a fenék közelében levő méréseinkből következtetünk a felszínig, ill. fenékig (27. ábra). A felső szélsőérték esetében az első mérési ponttól egy függőleges egyenessel, az alsónál pedig az utolsó sebességérték felét a fenék- vonalban felrakva, egészítjük ki a sebesség ábrát. A rendelkezésünkre álló mérési adatok alapján kiszámíthatjuk a vízhozamot. A függőlegesekkel részekre osztott meder egyes szelvényterületeit szorozva a súlyponton keresztülhaladó függőlegesben mért sebességek középértékével, megkapjuk a keresztszelvény részterületén átfolyó vízhozamot. Az i részterületben: Qi = "ki Fi 09) A számítást minden egyes részterületre elvégezve, a részterületek vízhozamának összegezése adja a teljes keresztszelvény területén átfolyó vízhozamot. Képletben kifejezve: Q = 2 Qi (20). 6!)
